Csak leárazáson vedd meg, teljes árat nem ér.

Mikor kirakták róla az első trailereket nekem is leesett az állam a settlementektől, a power armortól és a pisztolyból puskaépítésből. Elő is rendeltem, amit mondjuk már csak a pipboy miatt se bántam meg.
Aztán kiderült, hogy pont azok az elemek hiányoznak belőle, amiket az ember alap szinten elvár egy Fallout címtől.

Amik NEM tetszettek a játékban:
-Ez a játék nem RPG. Annyi RPG elem van benne, mint a Far Cry 3-ban. Ha szintet lépsz, felvehetsz egy perket, a fegyvereidnek pedig vannak statjai. És ennyi. Karaktert buildelni nem tudsz.
-A fegyvereidet ugyan elég radikálisan tudod upgradelgetni, de a játékban látványosan kevesebb alapfegyver van, mint amennyi a New Vegasban volt. Kikerült a 12,7mm-es pisztoly, a Service Rifle, a Garand, a BAR, a 9mm-es pisztoly, a .45-ös, a klasszikus mesterlövészpuska, a cowboy repeater és még rengeteg másik fegyver is.
-A fejlődés nem élvezetes. A szintlépésért felvehető perkek többsége egy érdektelen stat boost. Van egy-kettő, amitől más cuccokat tudsz építeni a settlementedbe, de ennyi. Nem fogod tudni őket dialógusok közben használni, nem lesznek velük skill checkek (mint mikor New Vegasban megjavítod a napelemeket pótalkatrész nélkül magas repair stattal), semmi ilyesmi.
-Rengeteg az újrahasznosított asset. Miért néz ki a Heavy Trapper armor pontosan ugyanúgy, mint a sima? Miért néz ki a Covenant armor ugyanúgy, mint bármelyik Vault biztonsági személyzetének a cucca?
-A beszélő főhős szinkronja olyan szinten rossz néha, hogy bár meg se szólalna. Fogalmam sincs, hogy ki szinkronizálta a férfi protagonistát, de az a mértékű ripacskodás, amit leművel egyszerűen elképesztő.
-A régi dialógusrendszert kicserélték egy ilyen kétszavas baromságra á la Mass Effect. Sose fogod tudni, hogy a választásod után a karaktered mit fog mondani.
-Hiába a karaktergenerálás, a sztori egyértelműen férfi főszereplőre van írva. Majd biztos elhiszem, hogy Nora a jogi diplomájával ugyanúgy tudja kezelni a minigunt és a power armort, mint Nate háborús veteránként. Ezek biztos olyan dolgok, amiket megtanult vasalás közben a tévéből.
-A main quest alatt lejátszódó sztori helyenként akkora hülyeség, hogy egy 14 éves Twilight fanficje hozzá képest egy H. G. Wells. Hogy a tökömbe tudta kiszagolni Dogmeat Kellogot a szivarjai és a sörösüvegei alapján? Még ha synth lenne az állat, meg is érteném, de nem az. Hogy a francba lehetséges az, hogy le vagy fagyasztva két évszázadra, de a karaktered nem rémül halálra az első radroachtól? Hogy fogadhatja teljes nyugalommal, mikor előjön a Deathclaw a csatornából?
-A pacing totál nevetséges. Mi ez a baromság, hogy a sztori első 15 percében Deathclawt kell ölni power armorban? A többi Fallout játékban a Deathclaw egy endgame roadblock volt, amit egy kimaxolt karakterrel is kihívás volt megölni, a power armor pedig egy jutalom, amit egy frakció kábé konkrét megmentéséért kaptál.
-A frakciók ismétlődő questjeiől folyamatosan úgy érzed magad, mint egy utolsó takarító. Tök király, hogy te vagy a Minuteman general vagy a Raider Overboss, de nem te menedzselsz másokat, hanem a beosztottjaid csicskáztatnak téged. Ráadásul olyan kétbites, lótifuti feladatokkal, amiket egy hülye is meg tudna csináni. Menj el x helyre, ölj meg y karaktert, takaríts ki z raider búvóhelyet és hasonlók. Ezeket kapod végtelenül. És nem, nem fogod tudni rájuk elküldeni egy beosztottadat. Ezeket csak te tudod megcsináni
-A mellékküldetések 90%-ban érdektelenek. Szinte mindegyik ugyanaz a menj el ide, öld meg x-et, hozd el tőle y-t fetch-quest baromság.
-A játék nagy újításának számító settlement rendszernek sincs semmi értelme. Kábé level 20-ason, specifikus perkekkel tudsz belőlük kicsi adójövedelmet beszedni. Különben csak arra jók, hogy nézegetheted, ahogy 15-20 idegesítő, AI vezérelt balfasz sétálgat és megy bele mindenbe, amit leraktál. Néha pedig megzabálják a kajádat, elveszik a fegyvereidet, beszólogatnak neked, satöbbi. Nem fogod tudni betoborozni őket kísérőnek, elküldeni őket cuccokat szerezni, leszállíttatni velük a power armorodat x. helyre. Semmi ilyesmit.
-A DLC-k közül 2 van, amiknek értelme is van, a többi egy baromság. De igen, teljesen indokoltnak éreztem én is anno a season pass árának a növelését azért, hogy tudjak gazdaságtalanul lőszert gyártani futószalagon vagy építeni egy vaultot, ami olyan nagy, hogy az agyhalott AI még csak be se tudja járni rendesen, nemhogy belakja.
-Ha az Institute mellé állsz és az ő questlinejukat tolod végig, az ending valami elképesztően szar. Railroad és a Brotherhood sztorijának a végkifejlete teljesen jól ki van vesézve és megadja azt az érzést, hogy igen, változtattál a világon és volt értelme a fáradozásaidnak. Az Institute viszont... Nem látod, hogy a synth gyalogosok kipakolják a raidereket a Commonwealthből, nem osztanak ételt/tiszta vízet Diamond Cityben, nem nyitnak klinikákat a városokban, hogy egészségesek legyenek az emberek a felszínen is, még csak rabszolgasorba se hajtják őket. Semmi ilyesmi. Bekapcsolod a tök nélkülözhető reaktorukat, szétvered a rájuk látványosan semmilyen veszélyt se jelentő többi frakciót és ennyi. Ők élnek tovább a föld alatt vidáman.
-Egy ekkora listányi negatívum után pedig végig ott lesz az arcodba tolva a Creation Club a túlárazott, fizetős modjaival, amik pont ugyanolyan silányak, mint amiket third party oldalakról tudsz leszedni. Ha pedig megveszel rajta mindent, végleg kibrickel tőlük a játékod. Ugyanis ez a fos engine képtelen lekezelni annyi mellékküldetést, amit egyszerre a nyakadba hány a játék, mikor elindítod.

Ami viszont tetszett benne:
-A két értelmes DLC nagyon jó.
-A hamisítatlan Fallout atmoszféra.
-Óriási bejárható terület.
-Az előző részekhez képest nagyon jó gunplay
-A power armor... Egy igazi istennek érzi magát az ember, mikor felveszi ezt a több száz kilós, nehézkes acélszörnyet.
-Az építgetéssel jól el lehet lenni. Egész jó kis lakást tudsz berendezni vele magadnak.
-Egy-két baromi emlékezetes karakter. Komolyan mondom, már csak azért megérte végigtolni a játékot, mert így találkozhattam Piperrel, Nick Valentinenal, Curievel és KL-E-0-val.
-Már kijött hozzá annyi mod, hogy a játék legtöbb faszságát át tudd hidalni.

Röviden: Shinji Mikami rápróbált az open world játékokra és csinált valamit, ami egyszerre baromi jó és baromi amatőr. A teljes élvezetéhez érdemes nem open world címként, hanem egy lineáris akciójátékként tekinteni rá pár mellékküldetéssel. Vagyis csak összebugázni annyi lelket és magatamát, hogy maxra tudd fejleszteni a karaktered. Aztán ha nem akarod az achievementet megszerezni a lelkek összeporszívózásáért, csak szaladj végig a fő- és mellékküldetéseken és nem vesztettél semmit.

A játékban egy Akito nevű sráccal kell túlélned a külvilágtól egy halálos köddel elvágott, kizárólag furcsa démonok és a japán mitológia yokaiai által lakott modern Shibuyában. Ebben a testét megszállt detektív - KK - szelleme és az általa ismert ördögűző mágia fog segíteni.

Ami tetszett benne
-Az alapötlet. Egy FPSsel se játszottam még, amiben a modern Tokióban kellett egy szellem megszállta, shintoista papba oltott utcai harcossal szörnyekre vadásznom. Aki persze közben csak egy átlagos srác is, mert mi lehetne ennél animésebb?
-A történet. A Ghostwiret már csak emiatt nagyon érdemes végigjátszani, mivel elég befogadható, de egyben elgondolkodtató is. Elég nehéz témák vannak benne a megbocsátástól a halál elfogadásán át a szeretteink elengedéséig.
-A hangulat. A Ghostwireből folyamatosan csöpög a misztikum. Erre pedig a lassú zene és az esőmosta város nagyon szépen rá tud dolgozni. A játék pedig ugyan a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető horrornak, vannak bizony pontok benne, amikor megfagy majd körülötted a levegő.
-A játék japánsága. A gyűjtögetnivalók, yokaiok és másegyebek leírásaiból elég sok érdekes dolgot meg lehet tanulni a japán kultúráról.

Ami nem:
-A mellékküldetésekben sokkal többféle yokai is megjelenhetne. Ha már 16 féléről gyűjtögetnivaló kis figura, szerintem óriási kihagyott ziccer, hogy csak 10 félével lehet ténylegesen találkozni.
-A velük való találkozások néha elég lelombozóak. Én speciel masszívan éreztem magam hülyének minden egyes alkalommal, mikor egy kamaitachival kellett kergetőznöm.
-A fő- és mellékküldetések hullámzó minősége. Elég kellemetlen egy nyomasztó hangulatú, jól felépített, már-már horrorisztikus side-mission után a következőben simán megvédeni egy fát a hullámokban érkező ellenségektől. A fő probléma viszont az, hogy a fősodorban is vannak ilyen eszméletlenül copout küldetések. Mikor csak fel kell mászni egy épület tetejére, hogy szétnézz. Vagy összeszedni egy turbófeltöltőt a motorodhoz és hasonlók.
-A harcrendszer. Összesen van a játékban 3 fegyver a mocsok drága amuletteket és a lassú íjat nem számítva. Ezek a pisztoly-shotgun-rakétavető szentháromságnak felelnek meg (csak mondjuk a játék hangulatát tükrözve ördögűző varázslatok). Kitérni az ellenség támadásai elől nem lehet. Egy pajzsod van helyette, ami teljesen csak akkor védi le a rád repülő fájdalmat, ha pont jókor húzod fel. Különben csak úgy a felével csökkenti a sebzéseket. Nincs dodge, nem használhatsz harc közben grappling hookot, semmi ilyesmi. Ha távolságot akarsz teremteni vagy csökkenteni, akkor marad a futkosás és reménykedhetsz, hogy közben nem akadsz bele valami olyasmibe, aminek eddig még nem voltál a pofontávolságán belül. De nem ez a legfőbb baj a harcokkal. Hanem a kontraproduktívságuk. A megölt ellenségeid dobnak némi lőszert, viszont annyit soha, mint amennyit elhasználtál egy-egy harc folyamán. Azt vehetsz pénzből. Pénzt pedig összesen dob egyféle extrém módon rohadék enemy, különben keresgélheted a városban szétszórva. Ezek miatt érdemes vagy elkerülni a harcot, mert az XPt leszámítva (amit másképp is meg lehet szerezni) szinte mindig nettó veszteséggel jössz ki belőle vagy lopakodva elintézni, amit tudsz. Nagyon nagy problémák vannak, ha egy open world játékban meglátsz egy háromemeletes szörnyet grasszálni az utcán és nem örömmel ugrasz neki, hogy most jól bevered az orrát, hanem azt mérlegeled, hogy most mennyi lőszert és kaját fogsz erre a fightra elpazarolni. Meg valahol az is baromira sántít, hogy hiába van egy íjad, nem mered majd használni, mert nem akarsz 300 buznyákot a nyílvessző DARABJÁRA elkölteni. Mikor 500 pénzért minden más fegyveredhez full lőszerkészletet tudsz venni. Annyira nagyon nagyot meg nem sebez és elég hülyén lehet vele célozni.
-A játék sok tekintetben nehézkesnek érződik. Néha a karaktered nem kapja el a tetők peremét időben és néha vagy fél percig kell szenvedni, mire a játék rájön, hogy te most fel akarsz "grappling hookozni" egy tetőre. A támadásaidat még fullra upgradelve is vagy 30 másodperc felchargeolni, ami közben ha megütnek, kezdheted előről az egészet. Ugyanez igaz az ellenségek lelkének a kitépésére is. Csak aközben még mozogni se tudsz.
-Az upgradek. Négy olyan upgrade van a játékban összesen, ami gyökeresen változtat a játékmechanikákon (Ninigi, Tajikara, Amenotori és Amenokagami). A többi mind csak számos módosító. x%-kal gyorsabb leszel, y%-kkal nagyobbat sebzel és hasonló baromságok