Recenzii recente de ZeBe

„Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék. S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz rád.”
/Friedrich Nietzsche/


Egy háborúellenes játék, amiben végig harcolnunk kell.
A háború poklát tapasztalhatjuk meg, és minél inkább afelé haladunk, annál inkább fordul ki önmagából minden. Az ellenségeink, a társaink, Walker, és mi magunk is. Mert nem csak a kárhozatba jutunk el, hanem az őrületbe is. Ahol a helytelen a helyes, ahol a cél szentesíti az eszközt, ahol nincs határ (The Line).

A története és legfőképpen a narratívája miatt ez egy gyöngyszem. Egy rettenetesen alulértékelt gyöngyszem.
Hosszabban itt fejtettem ki[magyaritasok.hu].

Szívbemarkoló kis játék. Egyszerű, az életről szóló történettel, de mégis, el tudott fátyolosodni a tekintetem a vége felé.

A játékmechanika pedig a pislogással nagyon egyedi ötlet, igaz, én nem állítottam be webkamerát, hogy tényleg pislogással vezéreljem, hanem az egérrel nyomkodtam tovább, de igazán rendhagyó az ötlet.

Egyetlen bajom volt, hogy nincsenek audio beállítások.

Ugye most már tény, hogy nem lesz második rész. Ennek ellenére ajánlanám-e? Persze!

A történet a klisés felállás ellenére... nos, az is marad. Ami az egészet mégis jobbá teszi az átlagnál, azok a karakterek. Nagyon emberinek sikerült őket ábrázolni, és ami a legfontosabb, hihetően.
A főszereplő Deacon már kezd belefásulni a két éve tartó káoszba, a feleségét is elvesztette és barátjával, Piással úgy döntenek, elmennek északra. Azonban egy váratlan esemény miatt felsejlik az a lehetőség, hogy a felesége talán mégsem halt meg.

Piszok jól sikerült érzékeltetni Deacon és Piás barátságát, mert hiszem, hogy ideális esetben tényleg így működik egy valódi, már-már testvéri kötelék. Mindenen át, mindent egymásért. Hiába kell istápolnunk Piást azok után, ami történik vele, úgy gondolom, hogy ez így helyes. A valóságban sem oldódnak meg a problémák egy karikacsapásra. Könnyű lenne megveregetni a másik vállát és azt mondani, hogy minden rendben lesz, de a világ ennél összetettebb.

Illetve Sarah-val való kapcsolatát is megismerhetjük a játék során, amiről egy idő után teljesen elhittem, hogy igazi. Át tudtam érezni köztük a szerelmet, a törődést, és izgultam értük. Nagyon.
Kifejezetten megkedveltem a mindhármukat.

Rajtuk kívül a mellékkarakterek is kidolgozottak, nem csak helykitöltésre vannak, vagy azért, hogy felmondjanak pár sort. Egyes sorsokat tényleg sajnáltam, míg más pillanatoknak én is örültem.
A "gonoszok" is, bár sablon motivációik voltak (mégis milyen eredeti ötlet lehetne ebben manapság?), a maguk módján logikusak. Nem csak azért voltak olyanok, hogy legyen egy ellenségkép. Többek voltak annál.
Összességében a karaktervezetés az, ami kiváló a játékban.

Maga a játékmenet szórakoztató, a plusz dolgokat is szívesen elvégeztem, amiket lehetett, mert nem voltak unalmasak. A motor vezetése is egész jó.

És végül, igényli-e a második részt? Őszintén szólva bedobtak egy szálat a végére, de én itt is el tudom engedni. Minden karakter megkapta a maga lezárását, nem volt hiányérzetem.

A Death Stranding egy olyan játék, ami biztos vagyok benne, hogy utánozhatatlan. Sokat gondolkodtam, hogy megvásároljam-e, mert jót és rosszat is lehet hallani róla, de bátran kijelenthetem, hogy életem egyik legjobb vétele volt.

Az üzenet, amit igyekszik átadni, azt már talán láthattuk máshol, de ahogyan átadja, a narratívája, az olyasmi, ami példaértékű.
Sam, akárcsak a játékos, nem akar bíbelődni a csomagkézbesítéssel való piszmogással, a háta közepére sem kívánja. Viszont ahogy telik az idő, úgy jön rá ő is, és jöhetünk rá mi is játékosként, hogy ez sokkal többről szól. Arról, hogy nem kell egyedül maradnunk. Nem kell magunk maradnunk a legnagyobb bajban. Megtehetjük, persze, de nem érdemes. És ahogy haladunk a játékkal, a környezetünk, a karakterek is úgy döbbennek rá erre, akárcsak mi.
Ahogy haladunk előre, egyre több segítség érhető el, amit más játékosok építettek a többieknek, bárkinek, mert időközben magunk is rájövünk, hogy ez jó. Egyszerűen jó érzés.
A játék ezért is fizet lájkokban pénz helyett, mert a DS világában már rájöttek arra, hogy a köszönet többet ér bárminél. Hogy egy közösség részévé válásánál semmi sem tölthet el nagyobb örömmel.

Mint írtam, példaértékű az egész játék. Ki kell próbálni, mert ez tényleg egy élmény. Olyan, amit valószínűleg más játéktól sosem kapnánk meg.

Hosszabban itt fejtettem ki.[magyaritasok.hu]

Összességében ajánlom a játékot.

Az elsőhöz képest abban jobb, hogy itt nem volt olyan érzésem, hogy tök mindegy volt, mit tettem öt részen keresztül, csak a végén lévő nagy döntés számít.
A LiS 2-ben a döntéseitek alapján alakul a vég. Már az első részben hozottak is kihatással lesznek arra.

Ami nem tetszett, hogy minél előrébb halad a történet, annál polkorrektebb nyáltenger lesz az egész. A fehérek mind gonosz rasszisták, a vallás átverés, de a kisebbségek mind rendes, jóravaló népek.
Az a szerencse, hogy a játék olyan elnagyoltan és felületesen csinálja ezt, hogy néha ez már inkább vicces, mint komolyan vehető.

Ja, és elkészítettem hozzá a magyarítást. Innen tölthetitek le.[zebeforditas.webnode.hu]

Valóban sok időt bele kell fektetni a jobb fegyverekért, egyebekért, de összességében egyáltalán nem rossz.

Mivel ez csak egy vagy két órányi játékidővel rendelkezik (attól függ, mennyire mászol bele), nem szabad tőle azt várni, mint a LiS-től. Nem lehengerlő a története, nincsenek súlyos döntések, viszont a hangulata...na, azt nagyon el sikerült találni.

Tényleg átérezhető, ahogyan egy kisgyerek kivetíti a fantáziáját, és azzal szórakoztatja el magát (akár a 90-es években). Emellett viszont megvan az a hétköznapi dráma, ami a LiS univerzumot jelenti, nevezetesen a csonka család, amit az apa nehezen tud feldolgozni, és ez olykor a gyereken csattan, akinek ezzel is együtt kell élnie.
Viszont a játék nem fekete-fehérben gondolkodik, hiába ilyen az apafigura, megmutatja a játékos, szerethető oldalát is, te pedig eldöntheted, hogy csak a körülmények áldozata lett, vagy egy igazi rohadék, esetleg egy kicsit mindkettő.

Bevallom, emiatt tetszett, és várom a folytatást. Plusz a bojleres jelenetért, az nagyon szépen lett kivitelezve.