Install Steam
login
|
language
简体中文 (Simplified Chinese)
繁體中文 (Traditional Chinese)
日本語 (Japanese)
한국어 (Korean)
ไทย (Thai)
Български (Bulgarian)
Čeština (Czech)
Dansk (Danish)
Deutsch (German)
Español - España (Spanish - Spain)
Español - Latinoamérica (Spanish - Latin America)
Ελληνικά (Greek)
Français (French)
Italiano (Italian)
Bahasa Indonesia (Indonesian)
Magyar (Hungarian)
Nederlands (Dutch)
Norsk (Norwegian)
Polski (Polish)
Português (Portuguese - Portugal)
Português - Brasil (Portuguese - Brazil)
Română (Romanian)
Русский (Russian)
Suomi (Finnish)
Svenska (Swedish)
Türkçe (Turkish)
Tiếng Việt (Vietnamese)
Українська (Ukrainian)
Report a translation problem
Eljött az idő , hogy vállaszatok
Vagy netán maradnátok?!
A Tűz mely itt ragadt
Lassan rátok tapad
De még van remény
Álljatok fel kóbor lelkek
Mert harc nélkül nincs szabadság
Nincs menekvés
De ilyen könnyen feladnátok ?
Az élet túl szép hogy csak így Eladjátok !
Tartsatok velem , várjátok jelem
A zsarnokot csapdába ejtem
Levele levéle a fejét meg tegyétek
Karónak hegyére
1 kg burgonya (krumpli)
15 dkg kolbász (jó minőségű szárazkolbász)
1 közepes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
4 ek olívaolaj
2 teáskanál fűszerpaprika (őrölt)
só ízlés szerint
bors ízlés szerint (frissen őrölt)
A megtisztított krumplit felkockázzuk, és a hagymát is apróra felvágjuk. A kolbászt felkarikázzuk.
Az olajat megforrósítjuk, beletesszük a hagymát, üvegesre pároljuk, majd levesszük a tűzről.
Hozzátesszük a pirospaprikát, elkeverjük, beledobjuk a krumplit, a kolbászkarikákat, az apróra kockázott fokhagymát, pici vizet öntünk alá, és visszatesszük a tűzre.
Jól átforgatjuk, megsózzuk, megborsozzuk, és annyi forró vizet öntünk rá, hogy épp ellepje. Lefedjük, és puhára főzzük.
lekapcsolták már a csillagokat.
Csend ül messze, ujja félénken
és incselkedve karcolja
a fázó ablakokat.
Nehéz-néma ködben fuldokol
egy lámpa párás üvegem alatt,
halvány fénye fakó-lomha
fák ágain csüng fennakadva -
vagy tán már teljesen oda is ragadt...
Hallgatom, ahogy szívem ver -
ütemes, vérbő, óra
percein zubogó álomkút fakad -
az ébrenlét még bő félóra...
Ásít az ágy, kacéran hívogat,
és hullámzik a paplan:
vitorlás ő egy tengerívű
puha-sötét dalban.
Pihen az érzés, vágy és aggodalom,
szelíden elnyúlik a sötét pamlagon.
Altatót dúdol egy fáradt dallam,
egymáshoz suttogva szédülnek álomba
pajkos ráncok a párnán.
Kopogva lépked az éjszaka
a sötétben eltévedt járdán.