Recent reviews by n1ven

Remélem nem sok embernek kell bemutatni, hogy mit is rejt a Yugioh világa, de hogy mindenki tisztában legyen egy olyan világról van szó, ahol a pokémonok helyett a párbaj kártya uralja a világot, minden ember ezt játssza, valaki komolyabban, valaki csak hobbi szinten, de nagyjából mindenütt jelen van.

Szóval a Duel Links egy ingyenesen játszható kártyajáték formája a mangának/animének, ami szerintem könnyedén kijelenthetően a legösszetettebb és legsokoldalúbb formája a Yugioh számítógépes játékoknak. A legtöbb Yugioh számítógépes kártyajátékokban 8000 életponttal és 5-5 szörny és varázslap hellyel rendelkezik a csatatér, azonban mivel a Duel Links a gyorsabb és pörgősebb multiplayer játékot vezette be, így csak 4000 életponttal kezdenek a játékosok, és 3-3 lapos csatatérrel rendelkeznek.

Első indításra választhatsz két karakter közül, az egyik Yami Yugi (Az ezeréves ikon által aktivált énje Yugi Muto-nak), valamint Yugi legnagyobb riválisa Seto Kaiba közül. Ettől a döntéstől senkinek nem kell megíjednie, a játék további részén a másik karakter is megszerezhető lesz. Szóval alap esetben minden karakternek van egy alap paklija. Ezeket a paklikat rengeteg féle képpen lehet fejleszteni, egyszerű csaták során is szerezhetünk lapokat, vagy a boltban veszünk újabb csomagokat, vagy a Card Trader-től veszünk, aki bár jó lapokat osztogat, busásan meg kell fizetni az árát. Bizony, a mesében könnyű dolga volt Yuginak, hisz csak bement a nagyapja boltjába és kényére-kedvére válogathatott a lapok közül, azonban itt erre nincs lehetőség. Mindezek mellett a karakterünk RPG szerűen fejlődik, és bizonyos szintek elérésénél kaphatunk új lapokat is.

A játékban rengeteg karaktert lehet unlockolhatni, mindegyiknek különböző képességei és lapjai vannak, rengeteg féle lehetőséggel. A játék szerencsére nem nyomja az arcodba a multiplayert, nem muszáj más játékosok ellen játszanod, ha nem szeretnél, hiszen van egy igen erős single player része is a játéknak. Magán a pályarészen találhatunk több mobot, akik ellen lehet párbajozni, valamint maga a pályarész is több szintből, úgynevezett Stage-ből áll. Minden Stage-hez más-más küldetés tartozik és ezek véghezvitelével a következő Stage-be léphetünk. A Stage-ek előrehaladtával a kis mobok paklijai is erősödnek. Természetesen a játék ösztönöz a multiplayerre, hisz ott is sok féle lapot és Gem-et (amikből a boltban a csomagokat lehet venni) nyerhetünk, de a Hearthstone-nal ellentétben itt nem dörgöli a pofádba, hogy muszáj megtenned, valamint a Duel Links single player része is nagyon élvezhető, hisz az is tele van kihívással.

Mindezek mellett gyakran előjönnek bizonyos Eventek, ahol különleges karakterek lépnek be a színre és riogatják a népet, őket is szép kis summákért lehet pusztítani, valamint az ilyen eventeknél is nagy valószínűséggel sok kihívásban lesz részünk.

Minden kártyakedvelőnek ajánlanám, attól függetlenül, hogy nézte-e az animét vagy sem. Én kiskoromban is nagy yugioh fanatikus voltam, nagyjából az összes számítógépes játékot kipróbáltam már, de könnyen ki lehet jelenteni, hogy a Duel Links nagyvonalúan veri az elődjeit. Its time to du-du-du-du-du-DUEL!

Ötletes kis indie játék, ahol te alkothatod meg a piacot uraló játékokat különböző platformokra. Egy játékot egy téma határoz meg (Kém, történelem, alien és a többi), amikhez egy műfajt kapcsolhatunk (FPS, stratégia, szimuláció és a többi). Természetesen nem minden téma passzol minden műfajhoz, és nem minden műfaj passzol az összes platformhoz. Mindezeket kemény munka és sok kísérletezés alapján lehet felfedezni és kitalálni. Eleinte egyedüli személyként kezded a játékipart, majd ahogy fejlődsz már saját irodád és embereid lesznek, akiket RPG szerűen lehet fejleszteni újabb és jobb teljesítményre. A grafika egyszerű és nagyszerű. Talán mondhatni, hogy egy ilyen fajta játékhoz olyannyira passzol az egyszerűbb grafika, hogy nem is akarunk ennél jobbat. Az elkészült játékunkat 4 gamer kritikus cég osztályozza egy 10-es skálán, majd ez alapján veszik az emberek. Minél több értéket ért el, annál nagyobb sikere lesz. Nagyon szórakoztató játék, többször is újrajátszható. Ja igen, és volt egy 4x10-es játékom, mégpedig Hospital Simulation-ben aminek a minden kreativitást nélkülöző Vészhelyzet nevet adtam, nagyon büszke voltam, hogy Green és Ross doktor ilyen remek teljesítménnyel mentették az életeket.

Assassin's Creed-ek terén teljesen szűz voltam, míg nem jött ki a Black Flag-ről és a kalózokról szóló videók. Alap járaton ódzkodtam a játéktól, mert kicsit ilyennek is tűntek az elődei, kicsit olyannak is, végül ez lett az első AC, ami megvételre került. És nagy valószínűséggel az utolsó is. Alap esetben egy nagyon jó kis ötletnek tűnik, gyönyörű grafika, videókban látott fantasztikus játékmenet, bejátszási videók és a többi... Aztán saját kézből tapasztalod, hogy az AI olyan rém buta, hogy még talán velem is vetekszik. Egy ilyen világban mindenki tud akrobatikus mozdulatokat véghez vinni, minden katona a háztetőkön üldözi a rosszfiúkat, és minden laikus ember (Még a pék és a kocsmáros is) felmászik kicsit világot látni a tetőkre. Aztán jön a harcrendszer, ahol is ádáz kűzdelem közepette beveted magad a fűbe és minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Oké, vannak magas fűcsomók itt az udvaron is, na de hát kérem. Szóval maga a történet azért vitt egy kicsit előre, mert az tetszett. De végül annyira kétségbeejtő volt a játékmenet, valamint az, hogy minden másik platfomra felmászik a karakterem, kivéve ahova kell, hogy végül a törlés és a nem ajánlás mellett döntöttem. Akinek az idegrendszere kötélből van, az lehet végig tudja vinni és a vége felé megszokja ezt a fajta játékot (vagy aki játszott az elődeivel), azonban engem egy csöpp kíváncsiság nem vonzott már a játékhoz. :S

Elég furcsa egy kártyajáték, mit mondjak. Alap szinten egy ilyen kártyajáték szerintem 2 szál felé futhat, egy nagyon fasza storyval megpakolt szál, valamint egy istentelen jó multplayer-re hajazó. Nos, ennek a játéknak egyik sem sikerült, a single player még úgy-ahogy elmegy, persze történet híján csak egyik lépésről a másikra halad az ember, de annyi legalább van benne, hogy egy-egy szinten vannak különböző challenge-ek, győzd le az adott szörnyet 40 másodperc alatt, győzd le úgy a szörnyet, hogy csak Light típusú lényt használsz és a többi és a többi...

Aztán jön a multiplayer. Hát ha látott az ember borzalmas rendszert, akkor hidd el, ez überelni fogja. Nem elég, hogy állandóan kifagyok, az ellenfeleknek tutira több ezer lapjuk van, melyben a leggyengébb lény is 10x erősebb az én legerősebbemnél. Szóval ha Multiban akarod nyomni, legjobb ha teljes egészében kipörgeted a single részét, amit én nem fogok megtenni.

Na de magáról a játékról. Egy igazán jellemtelen, unalmas játékról van szó, maga a csata annyiból áll, hogy te összerakod a lényeidet, varázslataidat, és a többi, majd megnézed a lapok kűzdelmét. Mert maga a csata egy diavetítés, nem te választod ki, hogy x üsse y-t, hanem meg van adva, hogy a te lapodnak 7-es szorzójú a kezdési lehetősége és ez a lap a legerősebb lapot fogja ütni. Szóval a lényeg az, hogy te annyiban befolyásolod a csatát, hogy összerakod melyik lényeid kűzdjenek, ezen felül semmi beleszólásod nincs a 'stratégiai' csatába.

A játék egyetlen előnye a lapok dizájnja, van pár igen igényes, persze vannak a nagymellű anime lányok, amik egyértelműen arra hajaznak, hogy elvonják a figyelmet arról, hogy a játék micsoda szörnyűség.

Smite, avagy az Istenek játszótere egy igen különleges MOBA játék, mely vette a merszet, hogy eltérőt alkosson a megszokott LoL és Dota közegtől. A TPS nézetben játszható MOBA az én figyelmemet az Istenekkel hívta fel, egyébként is szeretem a skandináv és görög Istenkultuszt, és most egy játékban püfölhetem Odinnal Pallas Athéna fenekét.

Szóval a TPS nézet eleinte furcsán hatott, eléggé rettegtem attól milyen lehet, de legyűrtem félelmeimet az Istenekre hivatkozva és egy idő után annyira megkedveltem, hogy talán már az lenne a furcsa, ha a LoL-lal vagy Dota-val játszanék. Ennek a TPS nézetnek a legnagyobb előnye, hogy a Ranged Carry-knek nem elég, ha jobb egér gombbal ráklikkelnek az ellenfélre, majd várjuk lesz ami lesz, hanem bizony az egeret használva célkereszttel kell ügyeskedni, hogy meglegyen az a bizonyos ölésed.

A különböző játékmodok végett nem fogod egyhamar megunni, persze itt is fellelhető az a bizonyos 3 lane-es megszokott MOBA map, de ezen kívül van 3v3, 1v1, 5v5 only mid, 4v4, és még sok más. Személyes kedvencem az Aréna, ahol leginkább az számít, ki mennyire tudja szétzúzni az ellenfél isteneit, egy 5v5 nyitott map-ről van szó, ahol nem tudsz tornyokra támaszkodni, csak csapattársaidra és saját magadra.

Istenek megkaparintása hasonló jelleggel megy, mint a LoL-ban, egy-egy meccs után bizonyos Favor pontokat kapunk, ha megvan az elegendő Favor pontunk, meg tudjuk venni az adott Istent. Persze eleinte kapunk ha jól tudom 5 Istent, akiket nem kell megvenni, plusz hetente frissülő úgymond rotációban kapunk még Isteneket, amikkel gyalázhatjuk a népet. Ezen kívül természetesen ott a mikrotranzakciós vétel, pénzért Gem-eket vásárolhatunk, melyekkel szintén vehetünk Isteneket, különböző skineket rájuk és még sok más mindent.

Egyetlen nagy gondom a Smite rendszerével, a Hi-Rez studióval van, amikor is a Launcher jó párszor beszarik, vagy az update-et nem tölti le, stb-stb... ilyenek elő fognak fordulni. Ettől függetlenül maga a játék egy igen kellemes szórakozás, én minden moba kedvelőnek ajánlanám.

Első elindításnál azt hittem megszakad a szívem, mikor a 3DO és a New Wolrd Computing bevezetői helyett Ubisoft tárult a szemem elé. Nos, a fájó könnyek hamar örömkönnyekké váltak, mikor a főmenüben megláttam a jól megszokott Arkangyalt lángoló kardjával.

Mielőtt bárki azt mondaná, hogy 15 eurot nem ért meg egyáltalán a játék, hisz GoG-on meg lehet venni olcsóbban, azoknak megsúgom, a GoG verzió nem HD verzió, csak egy egyszerű felbontásjavítást kapott H3. Szóval ha teljes egészében élvezni akarod a H3-at, anélkül, hogy kifolyna a szemed az üregéből, akkor mindenképp vedd meg, ne sajnáld azt a 15 eurot.

Na de a játékról: Aki nem igen ismerné ez egy körökre osztott stratégiai játék, ahol 8 frakció közül választva kell leigáznunk az ellenfeleket. Természetesen mind a 8 frakciónak különböző előnyei és hátrányai vannak, különböző taktikai lehetőségekkel. Minden egyes frakcióhoz 7-7 lénytípus tartozik, ám ezeket a lényeket egy hős segítségével tudod irányítani, akivel a harcaink során különböző skillpontokra tehetünk szert, ezeket a skillpontokat pedig jó eséllyel te fogod meghatározni. Ha akarod lehet a hősöd egy végzetes harcos, aki a lényei védelmi és harci pontjait sokszorosítja, vagy akár egy mágus, aki kegyetlen csapásokat mér ellenfelére.

A Multiplayer-ről: Sajnos ez a része kissé hiányos, főleg tekintve, hogy legtöbben e része miatt veszik meg. Először is, sajnos a csapattársad mozgását nagyon nehezen tudod csak követni, annak ellenére, hogy látod, amit ő is, sajnos nem tudod figyelni a csatáit, valamint a serege tartalma is csak a kör végén frissül le.

Mindezek ellenére azt hiszem nem könnyelműség azt mondani, hogy ezen a játékon nőtt fel a gamer nemzedék egy generációja. És mindezen kicsiny hibák ellenére olyannyira lehet élvezni a játékot, mint a Heroes 6-ot soha. Minden körökre osztott stratégia kedvelőnek ajánlom, akár játszott vele korábban, akár nem!

Mindenek előtt érdemes lenne leírni, mi az a Visual Novel? Ha bárki úgy gondolja, hogy ez a játék akciódús és pörgős játék lesz, az nagyon téved. Ez egy olyanfajta könyv, amit számítógépen interaktívan olvashatunk el. Vegyük példának a régi kalandjáték könyveket, ahol egy-egy szöveges forma után te döntöt el, hogy az útkereszteződésnél balra, vagy jobbra kívánsz fordulni. Természetesen a döntéseid kihatnak a cselekményre, ezáltal lehet, hogy a bal oldalon egy pöcegödörbe esel, míg a jobb oldalon lesz a torony, ahol a hercegnőt kell kiszabadítanod. Tehát aki nem szeret sokat olvasni és az általa játszott játékok története teljesen hidegen hagyja, az ne vegye meg ezt a játékot, mert nagyot fog koppanni.

A játékról: A történet egy távoli jövőben játszódik, ahol az emberek város méretű űrhajókon élik mindennapjait. Rögtön, a játék indításánál egy üzenet tárul elénk, melyben egy ismeretlen 'barátunk' egy könnyed munkát ajánl. A munka annyiból állna, hogy egy nemrégiben felfedezett ősöreg űrhajóról, ami élettelenül sodródik a semmiben, kell megtudnunk bármiféle információt. Ebben az információszerzésben lesz segítsénükre a hajó régóta alvó AI-ja. Itt indul a történet, a számítógépes feljegyzéseket böngészgetve tudhatjuk meg a hajó mivoltát és az akkori történelmet.

Az olvasgatás mellé kellemes zenéket tettek be, melyek épp annyira érdekesek, hogy az olvasást ne zavarják, sokkalta inkább jobbá teszik a játékot. A grafika, tekintve, hogy egy Visual Novel-ről van szó, elég minimális. Az a kevéske karakter, ami a játékban található, anime stílusú rajzolásban látható.

Manapság már idiótábbnál idiótább szimulátorokat adnak ki, remélve, hogy a sok kisgyerek poénból majd rákap. Nos, ez pont nem azok közé tartozik. A játék arról szól, hogy egy céget alapítva, te mint vezető sofőr szállítod az árut egyik helyről a másikra. Eleinte másik cégeknek segítesz be, tekintve, hogy nincs még teherautód. A térkép valós európai térkép, még a városok nevei is valós adatok alapján lett megírva. Például van München, és a játékban levő München is Németországban van. Emellett a teherautó márkaneveket is megvette a játék, így választhatunk olyan márkák közül is, amik a való életben is csillogást hoznak a szemünkbe.

Az elődjével már nagyon régen játszottam, de ahhoz képest rengeteget fejlődött, RPG szerű karakterfejlődésen át kísérhetjük a vontatott árukat. A fejlődések haladtával cipelhetünk veszélyes hulladékot, különböző trágyákat, veszélyes állatokat (pl: godzilla), nagyobb nyereséget kapunk egy-egy hosszabb útnál, és a többi és a többi.

Az unalmas utak mellett saját zenéiddel pörgetheted az élményt, amiket a játék mappájába téve, a teherautó rádiójában hallgathatod. Ajánlott zene hozzá a Dísztraktortól a Csöcsvihar, ez igen nyugtató és görcsoldó szám.

Legnagyobb hátránya a játéknak, hogy bizony Magyarországot, mint bejárható országot csak az egyik DLC-vel kapjuk meg, emellett Szlovákia már a sima játékkal is bejárható. Ez nem csak, hogy tőr a vesémbe, de még meg is forgatták azt a tőrt, biztos ami biztos. Ebben semmi rasszizmus nincs, egyszerűen felháborító, hogy Magyarország, mint évezredek óta teherautó állam nincs benne egy ilyen játékban. Mikor a 42 kilómétert futó athéni fiatal meghalt, mi már akkor teherautókon szállítottuk az ellátmányt...

Ennek ellenére egy nagyon jó élményű játék, egy unalmas otthoni esős napon igen el tud vele játszadozni az ember.

Igazi taktikus játék. Mindig az nyer, aki jobb stratéga, ugyanis itt semmit sem számít, ki hogy céloz. Az egész lényege, hogyan pozícionálsz, hogyan reagálsz le 1-1 támadást/védekezést, a lövésnek nincs közze semmihez. Én sajnos kutyaszar taktikus vagyok és emiatt rettentő béna is vok, valaki segítsen skinekkel.
Könnyű bőrök, könnyű élet / dye, vagy bye: dwd

Körülbelül fél napot szenvedtem azzal, hogy elindíthatóvá tudjam tenni, és miután végre leindíottam, úgy örültem, mint majom a farkának. Ám a mosoly hamar elhalványult, miután a játékban voltam. Nem mondok sokat azzal ha 20 percig bírtam a játékkal játszani, a kamerakezelés annyira hullaszar, hogy 10 perc után már szédelegtem, a következő 10 perc után meg már futottam a másik szobába a lavorért, amibe bele tudok hányni. A játékmenet nem sokban változott az elődjéhez képest (ami miatt érdemesnek találtam a 2-es megvételét). A grafika nagyon szép, de úgy gondolom, hogy ez a 3d-sített megoldás rettentő szarul áll a játéknak. A történet ezúttal sem döngette meg a földet... Szép kis időtöltés volt a letöltési idő kivárása és a játék elindításával való szenvedés, sajnálom, hogy ennyit tudott felmutatni ez a játék.