Recent reviews by Boldog Boci

I have enjoyed collecting junk in this game - until I have been killed two times at workshops while being pacifist. (Did you know that the initial taking of workshops count as a contest? Well, you don't get warned of that.) Avoid those places, if you are like me. These PVP rules suck for me.

On a sidenote - whatever you achieve in the game will be lost once the servers go offline for good... this being an online-only game.

Nice and fun. You control a craft flying through a procedurally generated terrain. No time constraints, no outside parties, no distraction.

However, your choices are limited - you can steer right or left, and that's it. The speed is constant (unless you encounter boosts), and you cannot change altitude. Intended to be an eye candy, the ever-swinging camera view and the spontaneous altitude changes of the craft at times make hard to position yourself. The terrain is acceptable, seemingly endless in either direction.

For some reason, Steam several times ended up redownloading the executable after sessions, which meant losing all progress. But that is not much of a loss - as me myself, using a keyboard, really couldn't tell the difference between the available ships, apart from the obvious visual changes.

[HU] Nehéz (vagy inkább kényelmetlen / esetlen) irányítás, nehezen követhető megjelenítés egyes epizódokban, de a világ és a karakterek hihetők, vannak mellékszálak, és a mű összességében remek munkát végez. Egyszerre tud félelmetes, elgondolkoztató és magába szippantó lenni. Bevallom, a végét inkább videón néztem meg - a benne alkalmazott horror csak részben képi, sokkal egyszerűbb nézni, mint benne lenni. A képi világ rengeteget merít az 50-es / 60-as évek nyugati reklámjaiból és a 80-as évek keleti háztartási felszereléseiből. Ajánlom.

[EN] Clumsy controls, way too distorted visuals at times, but still manages to build up a universe filled with characters that are credible, has meaningful sidestories weaved in, and overall it is a job well done. Grabbed my mind at once and touched on my thoughts and fears. I have to tell that the story was way too strong for me, much easier to watch than play, so, in the end, I have turned to Youtube to grab the final moments of it. The visuals are heavily influenced by Western advertisements of the 50s-60s and Eastern household items of the 80s. Recommended. Genuinely.

[HU:] Valahogy az atmoszféra nem áll össze. Ne menj rossz irányba, mert nem követ a kamera... mindenki magnóra mondta a jegyzeteit, és vagy hatvan készüléket tartott ehhez... az orosz szereplő arról ismerszik meg, hogy ki-tudja-hány évtized alatt sem vásott el a szovjetuniós (CCCP) pólója... hangulatos és ötletes történet, amit apróságok ölnek meg. Sajnálom.

[EN:] The atmosphere seems to be a bit off. Don't go in the 'wrong' direction, or camera movements won't follow your character movement... everybody uses tape recorders, and at least 60 of them, scattered around, to make notes... the Russian character can be identified by her decades-old-never-scrapped CCCP T-shirt... a good storyline, nice world conception, disjointed by a plethora of nuances.

[HU] Nekem nem kellenek zombik, rám vadászó benn- és szörnyszülöttek. Békés módban játszva egyszerűen én lehetek Robinson Crusoe, és ez bőven elég. A többségnek ez unalmas lehet, de nekem remek pihenés.

[EN] Why would I want zombies and hordes of mutants to be my neighbours? I don't. I simply use peaceful mode, so I can let my inner Robinson Crusoe surface without much fear. This playstyle might be boring for most people, but it is a good way of relaxing. Try it!

**UPDATE** - as of 2019-02-03, the sound playback issue seems to be resolved. And with that, it deserves a thumbs up.

---

[EN:] Music and character sounds are broken in Windows 10. Getting an old dsound.dll might help for a while, but each video message (an animated news event) breaks them again. Not recommended in this state.

[HU:] A zene és a karakterhangok nem működnek megfelelően Windows 10 alatt. A dsound.dll letöltése segíthet ideig-óráig, de a minivideóval ellátott események újfent megakasztják a hangot. Ebben a formában elég silány.

A Stanley-példázat (The Stanley Parable) című játék lényegében két srác alkotása. Ennek sikere után az egyikük megcsinálta ezt a gémet. Hát a kutya meg nem mondaná róla, hogy a kettő egy tőről származik, annyira különböznek. A Stanley Parable világát üdítőnek, mókásnak, kihívónak éltem meg, és a mai napig csatangolok benne időről-időre. A Kezdők kalauza (The Beginner's Guide) ezzel szemben egy melodramatikus, egysíkú és egyirányú történet, ami után azon gondolkoztam el, hogy hány liter kólát is vehettem volna ennek a sz*rnak az árán.

Viszont azt nem mondhatom, hogy nem egyedi... A történetben két ember ismerkedését követhetjük nyomon, akik egy kreatív LAN alkalmával találkoznak. Az egyikük pályákat tervez, s később ezeken keresztül üzen új ismerősének, aki aztán a kapott pályákat összerakja a Kezdők kalauzává, és megmutatja a nagyvilágnak. Az ismerős egyben a kommentátorunk: rajta és a pályákon keresztül nyerhetünk betekintést a pályatervező lelkivilágába...

vagy valami ilyesmi. Egyrészt, ha ezek a pályák valóban üzeneteket hordoznak, nem kéne ezeket agyonkommentálni, hanem hagyni kéne, hogy ki-ki azt lássa meg bennük, amit kivesz belőlük. Ez a játék egyszerűen nem teljes egy narrációmentes játékmód nélkül. Másrészt vajon mennyire hihető, hogy a neked elküldött, más által szerkesztett pályákat te magad összerakod, és publikálod az illető engedélye nélkül... ezt hívják szerzői jog megsértésének, és nekem itt bukik a sztori, hisz ilyesmit nem raknál ki Steamre pénzért. Mellékesen, de harmadrészt: bizony tudni kell hozzá angolul.

A képi világ néha üdítően meghökkentő, de maga a hangulat melodráma. A narrátor szerepe csak az, hogy irodalomórai színvonalon háttérinfókat és érzelmi aláfestést adjon a történethez, amiben nem igazán vannak elágazások.

Ha a Stanley Parable hozott ide, talán jobb is, ha fizetés nélkül odébb állsz.

---

The Stanley Parable was made by just two guys, basically. One of them made The Beginner's Guide after Stanley's success. Well, the two games might share their creator, but they have not much more in common. On one hand, TSP was quite fun, challanging and witty. On the other hand, The Beginner's Guide is a slow-paced, one-dimensional melodrama. Its price might have been better spent on tobacco. Although I do not smoke.

BUT, it still has some uniqueness in its setting: two people meet at a level design event, and one of them starts to send maps to the other as messages. The recipient then combines these maps into The Beginner's Guide, and is also kind enough to act as a narrator during the gameplay. Through his impressions, the player starts to see their relationship in a unique way...

Well, he aims for it anyways. But as you explore these maps, his established opinion lingers in the air, which won't let you fully immerse. Unlike the narrator in TSB, this one forces its thoughts on the player, and does not let the maps talk for themselves. The Beginner's Guide should really offer a silent (narration free) game mode. Until then, it is just one of those damned literature classes from high school.

Another gamebreaker is that these individual maps were supposedly glued together into a game and published by the narrator, without the permission of the author. Now what the hell is that, if not copyright violation? And the game is for sale on Steam for money? I am a believer.

The level design ideas grabbed my attention so many times... but the story is without forks, and the conveyed feeling of the game was way too melodramatic.

If you are a fan of The Stanley Parable, you might be better off looking somewhere else for fun. The Begginer's Guide is something very different.

Unstable Linux client, which got frozen four times in 20 minutes, out of which 10 minutes was loading / server connection time, even with an SSD...

Oh hey wait... I could complete a tutorial without a crash! yuheee!

1/10, but I would install Ubuntu again.

*** UPDATE: ugyan eredetileg ajánlottam a játékot, és az egyjátékos mód továbbra is élvezetes, de a központi Ridge Racer szerver 2015 február végi leállítása óta nincs lehetőség emberek ellen játszani. Aki Steam-teljesítményekre (achievements) hajt, kerülje a játékot, mert emiatt nem lehet 100%-os soha. Az összeomlások (crash) továbbra is jellemzőek.

---

Ajánlom, mivel nekem kellemes kikapcsolódás; de akadnak benne azért hiányosságok jócskán.

A kapmányban öt futamtípussal találkozhatunk: a csúszkálóssal (drift attack), az időmérőssel (time attack), a kiütőssel (frag attack), a sima versennyel (shindo racing) és a zúzós versennyel (domination race). A város egyes kerületeiben több pálya is van, természetesen mi valahol a külvárosban kezdjük, és ahogy egyre többet versenyzünk / nyerünk, úgy nyílnak meg előttünk az újabb és újabb területek, illetve a kerületeken belül az újabb és újabb versenyek. Ha az első helyen végzel egy futamon, azt onnantól dominálod: ez nem elvehető rang, igazából nincsenek kihívók arccal és névvel: a többi versenyzővel (vagy inkább autóval) csak futam közben találkozhatsz. Egy versenyen annyiszor indulsz, ahányszor akarsz.

Az első kettő típusban egyedül vagy és csak teljesítened kell a pályát a megadott keretek között, nem érdemelnek különösebb figyelmet. Nekem a drift ebben a játékban egyébként sem annyira élvezetes. A kiütős pályákon már találkozni „ellenfelekkel”... hívjuk őket hangyáknak. A feladatod annyi hangyát eltaposni a megadott idő alatt, amennyit bírsz, hogy elérd a célszámot. Érdemes nem elszakadni a közepes sebességgel araszoló bolytól. A shindo is csak egy egyszerű verseny: csak teljesítsd minél előkelőbb helyen...

A zúzás (domination race) leginkább az első Carmageddonra emlékeztet, és az egyetlen típus, amit élvezetesnek tartok újra és újra játszani / elővenni. Gyalogosok ugyan nincsenek, de a többi versenyzőt kiütheted és ők is viszont téged; a pályákon vannak célpontok, amiken át lehet hajtani (bank, kávézó, rendőrörs stb.); ugyanakkor itt az is számít, hogy hányadikként végzel. Turbózás (alias nitró, de ebben a játékban csak szimplán „erő” (power)) közben van elég ereje az autódnak komolyabb kárt tenni a többi versenyzőben, illetve átmenni a pálya célépületein, nomeg gyorsulsz egy kicsit. Turbót szerezni csúszkálással, a lerombolható pályaelemek (lámpaoszlopok, buszmegállók, szemétkupacok, bóják, beton(!)virágágyások, beton(!)szobrok, támpillérek(!) stb.) szétzúzásával, a többiek szoros követésével és ugratással lehet. Automatikusan kapsz turbót, amikor egy-egy minicélt (award) teljesítettél. Ilyenek például: 50 méteres ugratás, 125 méter csúszás egyhuzamban, legalább 3 kiütés stb. A kiütött vagy totálkáros versenyző hamarosan újraéled, és bónuszt kap, ha utána ő üti ki riválisát. Személyi sérüléstől nem kell tartani, mert ha jobban megnézed majd, akkor az autókban nem ül senki. Ez a távirányítós matchboxok kora. :) A látványon dob nagyot az elpusztuló autóra irányuló kameranézet, amiből kiváltva lehet folytatni a meccset – arra a 3-4 másodpercre átveszi a... robotpilóta. :) Még annyit jegyeznék meg, ha eddig nem sikerült érzékeltetnem, hogy a verseny kifejezetten árkádjellegű (arcade): a tereptárgyakon való áthajtás például nem lassít le.

A pályák kidolgozottak, de sivárok: élet / gyalogosok nincsenek, autók nagyritkán, a mellékutak le vannak zárva, ritka az elágazási / levágási lehetőség. Igazából nincs olyan érzésem játék közben, hogy ez egy élő helyszín. Bár rombolható tereptárgy van bőven (ezek egyébként minden játéktípusban pontot érnek), de logikátlanság is... az üvegkirakat például nemegyszer megfogja az autót. Csalóka is: rombolható téglafal(!) mögött olyasmi van, amit három atombomba se vinne el, például egy másik téglafal. Az időre menő pályák (time attack) ráadásul teljesen kilógnak a sorból: városi környezetben ugratók és félkörívek mindenhol... egyrészt nem illik bele az összképbe, de ha mégis, akkor megrendezettség szaga van. Ami viszont kiemelendő pozitívum, az az, hogy kanyarokban, magasabb épületeken teljesen szemkímélően vannak meccsadatok, helyezések feltüntetve.

A város önmagában, „csak úgy”, nem bejárható. A futamokat menüből választod ki, és rendszerint ezen belül lehet 5 jármű közül választani. Ahogy egyre magasabb szintű leszel, úgy érheted el az újabb és újabb (nem feltétlenül jobb) autókat. Az autók tulajdonságai a sebesség (speed), gyorsulás (acceleration), kezelhetőség (handling), strapabírás (strength) és a csúszkálás (drifting). Pálya és játékos válogatja, hogy mikor-mi jó: nekem külön kedvencem a Grover LE, amivel szemtelenül egyszerű rátapadni a gépi játékosokra (olyannyira, hogy az már bizony inkább hiba: egyszerűen nekimész az oldaluknak).

Beállítási lehetőség nem sok van... előre elkészített sablonokat használhatsz a billentyűzeten, de a saját, megszokott beállításokat el lehet felejteni: nincs ESDF! A játék árkádhangulatát emeli, hogy a váltás az automata, így ehhez nincs is gomb. Persze zenét váltani kell játék közben, ahhoz van. :) A soundtrack elektronikus, igazából jól illik a hangulathoz. Kontroller-támogatás van. A játék működik offline, de ha online vagy, mindig csatlakozik a központi szerverhez.

A játék hajlamos az összeomlásra: legalább óránként van valami probléma vele; illetve a teljesítmény időnként erősen ingadozik, ami verseny közben olyan bizarr érzést eredményez, hogy meg-meglódul az autó. Ez utóbbin az újraindítás segít. Csak AMD Radeon 6670-es kártyával próbáltam, lehet, hogy ezek egyedi gondok.

Mindezt úgy 12 óra játékidő tapasztalatával mondhatom, multi és kiegészító csomagok (DLC) nélkül. Így ajánlom.

[EN] There may be more than a hundred pickable characters here - but I have one favorite, and one only: Techies. The plural in their name is justified as they are a bunch of goblin explosive handlers. Executing the total anti-game was one of the best experiences in my life with them - buying time for the team, making the forest impassable, pushing back lanes, see the second guesses in the movements of the enemy team before making them run into a trap... most of this flavor is gone for me with the advent of version 7.00+. I have vested more than 3000 hours into this game (and, I guess, around a 1000 into its predecessor), but I have simply lost the urge to relearn how to play the hero, step-by-step, after many succeeding patches. I honestly hope that I will resist the temptation to install Dota 2 again - or, at least, if I cannot turn my back to the devil, to make myself stick to bot matches. Because there is not much of a growl if things go well for the team as we approach victory - but spectacular a sight it is when we do the opposite, and the team disintegrates beyond the level of subatomic particles. These bumps in mood are no longer what I need. Thank you Dota 2 - and farewell!

[HU] Van itt több mint 100 játszható karakter - ebből nekem 1 tetszik igazán: Techies, egy pszichopata, robbantgatós goblintársaság. Elképesztően tetszett a vele művelhető játék (avagy anti-játék) Dota 1-ben: az ellenfél nyomását percekig visszatartani (időt nyerni a csapatnak), látni zavart mozgásukat, mielőtt belesétálnak a következő csapdába, visszatolni a vonalakat, kisajátítani az erdőt... Tetszett ez akkor is, amikor a Dota2-be is bekerült végre a hős. Valami viszont a 7-es verzióval elveszett... több, mint 3000 órám van ebben a játékban (+ olyan 1000 még Dota 1-ből), de egyszerűen nincs kedvem újra tanulni minden patch után, hogy mit lehet és mit nem. Remélem nem telepítem fel többé, vagy ha mégis, akkor csak botozok. Mert amíg megy a csapatszekér, addig aránylag kevés a vinnyogás a csapatban - de ha nem megy, úgy esik szét a team mint az MSZP. Nem való ez egy magamfajta, robbantgatós pszichopatának. Köszönöm Dota 2!