🇭🇺 🤍 🇵🇱
Polak, Wegier dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki!
Oba zuchy, oba żwawi, Niech im Pan Bóg błogosławi!

Lengyel, Magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát!
Vitéz s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre!

Egységben az erő,Lengyel s Magyar a nyerő!
!W jedności siła Polacy i Węgrzy wygrywają
Becsület és Dicsőség a Hősöknek.
.Cześć i Chwała Bohaterom
Szacunek!/Tisztelet!

"Egy új, csodálatos harcos jelenik meg a császár seregében. Szélsebes paripán vágtat, kucsmáján merészen leng sastolla, testén zsinórozott dolmány, szűk nadrágja könnyű lovagló csizmában végződik, kezében görbe keleti szablya, napbarnított arcából tüzes szemek villognak, mintha az egész világot fel akarná gyújtani. Mint a villám feltűnnek és lecsapnak, mint zúgó fergeteg söprik el az ellenséget. Ezek a fürge, repülő mentéjű barna lovasok, a magyar huszárok, a magyar puszta fiai..." "A legfürgébb legtüzesebb, legjobb huszár minden időkben mégis csak a valódi magyar huszár maradt, atyáitól örökölt hírnevét féltékenyen őrizte, jóban-rosszban megtartotta. Európa egész földjén ismerték, csodálták őt és féltek a huszárok huszárjától, a magyar lovastól."

Brawo mój węgierski bracie!!!!

Az utcán testvérem lövik,
Pesten Magyar vér folyik,
Rendőr lovak taposnak,
Barátom mondd merre vagy?

Mesélj még nekem, ó, édes Istenem,
Erdélyért hulljon a könnyem,
ki vérét értünk adta, életét nem sajnálta,
rabságért, szabadságért, könny hull a szép hazáért.

Apám szíve zúgó harang. Anyám lelke fehér galamb. Amit kaptam, viszem tovább, örökségem a szabadság.

A gyergyói medencében kicsiny falu mit mesél?
Pirosban és feketében zászlót lenget ott a szél,
lengeti a selyemzászlót, hirdeti a szabadságot,
ó, a szabadságot.

Abból a fából vágjátok az én keresztem,
Amit akkor ültettek, amikor születtem,
Abból a fából legyen majd az én koporsóm,
Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom.

Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet,
Ami még egyszer táplálja kihűlő szívemet.
Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát,
Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák.

Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének,
Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének,
Fának apró forgácsát vessétek a szélnek,
Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek.

Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon,
Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon,
Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek,
Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek.

Mikor a huszárok csatába indulnak,
Az isten szeméből örömkönnyek hullnak.
S innen lehet aztán azt kimagyarázni:
Mért szokott a huszár oly gyakran megázni?

Ki a szabadságért harcol mindhalálig --
Holta után tüstént egy csillaggá válik.
Ha én isten volnék, csak azt vinném végbe,
Hogy lóháton menne a huszár az égbe.