Dead by Daylight - Gyilkosok háttértörténetük

A csapdás - The Trapper, Evan Macmillan

Az eredeti szöveg: https://deadbydaylight.gamepedia.com/Trapper
Első lefordításátt megtaláljátok: https://steamcommunity.com/app/381210/discussions/11/135509124606307779/

Evan Macmillan szinte már bálványozta az apját.. Nem csak az örököse volt az Archie Macmillan nagy kincsének, hanem így vezette a birtokot. Az enyhén rossz viselkedését, és udvarias vendéglátását nézve, az apja elsőként egy üzlet ember volt. Ezért nagyon szigorú viselkedést mutatott a szolgák és a személyzetnek a Macmillan birtokon, sok munka, alacsony bér. Evan elismerte ezt. Szigorúan, és munka végzően nevelgette önmagát kegyetlen elvek mellett, amit odáig vitt, hogy a munkaerőt vasököllel dolgoztatta. A gyártás mindig nagy számú volt, számtalan léknek köszönhetően, amiben arany és ásványok voltak, a birtok alatt.

Idővel, Evan nagyobb felelősséget vállalt a bányászatokért, mint az apja. A munkaidő megnőtt, míg a fizetés csökkent az új vezetés alatt. Telt az idő, és a Macmillan-ék kincse rekordokig nőtt, míg az apja mentális és fizikális problémái előtűntek a háttérben. Az egykori hűséges és udvarias férfi, ágyhoz kötött lett, olyan törékeny, hogy napokig nem látták a bányában. Evan számtalan órát és pénzt költött különféle kenőcsökre és oldatokra, amik állítólag kigyógyítják az ilyen betegséget. Több hónapnyi próbálkozás után feldühödött az apjára, amiért képtelen segíteni a birtok növekedésében. Evan úgy gondolkozott, mintha a munkásokat látná: akik nem bírják el a saját súlyukat, nem érdemlik meg a törődést.( Aki nem dolgozik az ne is egyék ) Mint főnök, ugyanúgy teljes felelősséget vállalt, amiért etette az apját, vagy amiért kirúgott, vagy "eltüntetett" dolgozókat, akik hozzá közel álltak. Apja látogatásai a bányában egyre ritkábbá váltak, a szemei besüppedtek, és a vékony karjai lógtak mellette, mivel nem evett. Nem tudott enni, ezért senkihez sem beszélt, aki nem a fia volt. Végül a külvilág nem látta többé Archie-t.

Mikor Evan Macmillan teljesen bepattant, hitelességet látott abban, ami a legrosszabb vérfürdő névre hallgat a modern történelemben. Soha nem tudták bizonyítani, hogy Evan robbantotta-e fel a bányát, ami összeomlott, és maga alá temetett több mint száz munkást, a mély bánya aknákba, megpecsételve ezzel a sorsukat. Azt sem tudták bizonyítani, mikor több szomszédos lakos rejtélyes körülmények között halt meg és mind közismerten közeli barátja volt Archienak.

Macmillan birtok ; a gazdagságról és a hatalomról szóló története nagyon rossz véget ért. Hogy mennyi áldozata lett, az ismeretlen. Az, hogy mi történt Evan-nal, arról nem készült jelentés. Az apja egy megoldatlan rejtvény volt , akire végül bezárva találtak rá, egy pincében, a saját raktárában - éhen halva és egyedül.

Üldözési zenéi, alap zenék:
https://www.youtube.com/watch?v=v3wwHcBqCAE
https://www.youtube.com/watch?v=ud_HZTYTbok
https://www.youtube.com/watch?v=Q_Vx89p1HAc
https://www.youtube.com/watch?v=ktvcYRsKoqs
https://www.youtube.com/watch?v=Gt89Zl4XTIo

A képmás - The Wraith, Philip Ojomo

Az eredeti szöveg: https://deadbydaylight.gamepedia.com/Wraith
Első lefordítását megtaláljátok: https://steamcommunity.com/app/381210/discussions/11/135509124606307779/

További története megtalálható játékon belül: Tome IV - Conviction: The Algebra of Infinite Night.

Philip Ojomo csak egy tiszta lappal való kezdés reményével jött a városba. Több mint elégedett volt mikor eleinte munkát ajánlott neki az Autó Selejtezőben Azarov, aki egy nagy darab izmos ember volt. Lefizetett rendőrök rá se hederítettek a valamennyire titkos üzletekre, de Ojomot nem zavarta. Tudta, hogy nem várhatott luxus életformát hosszú, kemény munka nélkül. Szóval úgy tett mintha nem is létezne. Látott már bűnügyet a hazájában is, és amíg nem volt bevonva, addig hagyta a dolgokat úgy ahogy voltak. Csak autókat javított, és a préselőt irányította, amit ő különösen kedvelt. Bement egy kocsi, és egy kis fém kocka jött ki. Amíg csak nem egy árnyékos estén ő, véletlenül, észrevett egy icike-picike vérnyomot, ami kifolyt az egyik össze nem nyomott autó csomagtartójából.

Lassan kinyitotta a csomagtartót. Benne egy fiatal férfi, fuldokolt összekötött kezekkel és pánikló szemekkel, vadul kaparta a falakat, menekülni próbálva tőle, akit a kivégzőjének hitt. Ojomo sietségében kisegítette a férfit az autóból, és az összetákolt késével elvágta a köteléket. Félelmében, az áldozat elkezdett rohanni, és lelökött egy adag felnit, és szétszórt étel konzerveket. Neki ment a zárt garázsajtajának, lökdösve ütve mint egy vadállat, a menekülés vágyától. Philip Ojomo alig bírt megmozdulni mikor a felettese, Azarov, pont abban a pillanatban úgy döntött, hogy ránéz, és kicsapta az ajtót, ezzel fellökve a férfit. Azarovnak néhány másodpercbe telt, hogy gyorsan megfogja a fiú nyakát, összeszorítsa és kicsavarja. Ezután, természetellenes nyugalommal, Azarov felvette, és visszatette az autó csomagtartójába. Azt mondta Ojomonak tegye úgy a munkáját, mint szokta.

És itt bekattant Philip. Soha nem autó zúzó, vagy szerelő volt. A fiú jól hitte: Ojomo volt a hóhérja. Azarov áldozatait zúzta össze eddig. Minden új autó, mindig egy áldozatot tartott az autóban. Túl egyértelmű volt. Dühében, Ojomo kicsapott. Mikor Azarov épp háttal volt neki, Ojomo megfogta a legközelebbi feszítővasat. Hozzávágta Azarov nyakához a hajlított felét, ezzel Azarov nyaka és kulcscsontja közé ütött, és erősen meghúzta. Azarov összerogyott a támadástól, és azonnal eszméletét vesztette. De Ojomo nem állt le. A fejére célozva, addig verte feszítővassal a volt főnökének a fejét újra és újra, amíg csak valami nedves összevisszaság maradt, amit csak úgy lehetett leírni, hogy piros hús.

Csak ennyit vettek fel a biztonsági kamerák mielőtt megszakadtak. Mire megtalálták Azarovot, a gerincoszlopát kivették, és a visszamaradt fejéből, nagyon kevés koponya darab maradt utána. Philip Ojomo attól a ponttól kezdve eltűnt, és soha többé nem látták.

Fan made, üldözési zenéje, nincs benne a játékban, de nekem tetszik xD:
1. https://www.youtube.com/watch?v=_LqpZGQVbg0
2. https://www.youtube.com/watch?v=MeN6jrWtJ88

A Hillbilly - Max Thompson Jr.

Az eredeti szöveg: https://deadbydaylight.gamepedia.com/Max_Thompson_Jr.
Első lefordítását megtaláljátok: https://steamcommunity.com/app/381210/discussions/11/135509124606307779/


A gazdag földtulajdonosok, Max Thompson Sr. és Evelyn Thompson meg nem nevezett fia a szülőknek nem kívánt gyermek volt. Eltorzult fiukat elzárták a társadalomtól. Szégyellték őt és bezárták egy szobába, ahol egy falon lévő lyukon táplálták. Egyszer csak kiszabadult, megölte a szüleit, akik kínozták őt. Utána folytatta ámokfutását a gazdaságban, és megszabadult az állatoktól, amelyek szabadon voltak engedve. Üldözte és lemészárolta azt amit talált. Soha nem találták Max és Evelyn testét, de kínozott és kibelezett állatokat találtak az egész farmon. A Coldwind Farm gyorsan terméketlen lett, a birtokot felszámolták és eladták. Soha nem volt vevő rá. Talán, azért sem hiszen a láncfűrész hangját még lehetett hallani a nyári estéken.










Fan made, üldözési zenéje, nincs benne a játékban, de nekem tetszik:
https://www.youtube.com/watch?v=HtHUBX5ZwUI

Az Ápolónő - The Nurse, Sally Smithson

Az eredeti szöveg: https://deadbydaylight.gamepedia.com/Sally_Smithson
Első lefordítását itt találjátok: https://steamcommunity.com/app/381210/discussions/11/135509124606307779/

Sally Smithson úgy költözött a városba, hogy apró, játékos gyerekekre reménykedett, egy összetákolt faviskóban, amit a férje készített, Andrew. De az élet nem csupa boldogság. Andrew favágóként dolgozott - egy munka a saját veszélyeivel. És egy nap Andrew művezetője meglátogatta Sally-t, egy látogatás, ami örökre megváltoztatta Sally életét. Egyedül volt. Az asztalra étel kellett és az egyetlen munka amit vállalhatott, az a Crotus Prenn Elmegyógyintézetben volt. Senki nem vállalt ott melót, ha csak nem volt más választásuk. Pont mint Sally. Mindenféle gyakorlás nélkül, elkezdte az elején, és két évtizeddel később még mindig ott volt. Az elméje viszont nem bírta. Két évtizednyi szörnyű dolog, ami bántja a szemet. Emlékek, amik minden éjjel visszatérnek. Mentális és fizikális bántalmazások, véget nem érő körforgása. Sally látta az őrültséget kintről, csak hogy ő maga is elkapta. Végül nem bírta. A megtisztulás fogalma előbukkant belőle. Azt tette, amit kötelességének érzett. Mikor megérkezett a reggeli személyzet szeptemberben - több mint ötven halott pácienset találtak, élettelenül, az ágyukban. Sally volt az egyetlen akkor, föl le járkálva. Ami valójában történt, azt csak ő tudja, de úgy látszik néhányukat megfojtották, mivel kéznyomokat találtak a nyakuk körül.




Fan made, üldözési zenéje, nincs benne a játékban, de nekem tetszik:
https://www.youtube.com/watch?v=IqWBC0HR20E

A Vadásznő - The Huntress (Anna)

Az eredeti szöveg: https://deadbydaylight.gamepedia.com/Anna
Első lefordítását itt találjátok: https://steamcommunity.com/app/381210/discussions/11/135509124606307779/


Amint Anna megtanult járni, anyja elkezdte tanítani neki, hogyan élje túl a kemény, magányos életet az északi-erdőn . Az ilyen rendkívül távoli és veszélyes területen élni, szükséges némi ügyesség és ellenálló képesség. Amikor a nap túlságosan elhomályosodott és nem tudtak dolgozni odakinn, menedéket kerestek a házukba, egy erős, régi kabinban, amely a legnehezebb télnek is ellenállt. A kandalló melege közelében Anna pihent az anyja karjában, körülvéve néhány olyan fából készült játékkal és álarccal, amelyet az anyja készített neki. A meséket és az altatókat dalolva sikerült elaludnia, boldog álmokat álmodott és nem is sejtette azt a közelgő események sorozatát, amelyek hamarosan mindent megváltoztatnának.

Anna és az édesanyja nagy erdei szarvast, kergetett az erdőben. Tudták, hogy veszélyes zsákmány, de különösen nehéz volt a tél, és szinte minden élelmiszerből kifogytak. Az éhezés kísértete jobban megijesztette őket, mint bármely erdei teremtmény. Figyelmeztetés nélkül a szarvas egyszer csak megállt, üvöltött egyet és Annára rontott.


Anna megbénult a félelemtől , ahogy úgy tűnt, mintha az egész világ rázkódna, ahogy az a hatalmas állat feléje dübörgött. . A szarvas elég közel volt Anna számára, hogy belenézzen a feldühödött gyilkos szemébe, mikor az anyja egyszer-csak elállta az útját. Az ajkából vérrobbantó sikoly szökött el, ahogy a szarvas átdöfte a szarvaival, és felemelte a levegőbe. Minden erejével újra és újra feldobta a szarvát a fején, miközben megpróbálta lerázni. Szörnyű roppanással a szarvai lepattantak, Anna anyja pedig szabad volt. A fenevad összeomlott. Anna túl kicsi volt ahhoz, hogy elmozdítsa anyja törött testét, ezért ült vele a tisztáson, ahol összeesett. Hogy elterelje őt a haldokló szarvas sírásától, édesanyja megfogta és elkezdte dalolni a kedvenc altatóját. Úgy maradtak, a vadász és a szarvas csendesebb és hidegebb volt, míg Anna egyedül maradt a csendes erdőben. Végül felállt, és elindult haza.


Még mindig gyerek, de eleget tud ahhoz hogy életben tudjon maradni a hideg erdőben. Ő követte az ösztöneit és egy lett a vadonnal. Felnőtt és erősebb lett , és tovább gyakorolta a vadászást. Amikor veszélyes ragadozóvá nőtte ki magát, az ő emberisége egy félig emlékezetes álom lett. Kiterjesztette a területét és vadász életet élt. Mókusokat , mezei nyulakat és rókákat vadászott eleinte. Végül megunta őket és veszélyesebb állatokra kezdett vadászni, mint a farkasok és a medvék. Amikor a gyanútlan utazók átjutottak az erdeibe, felfedezte az új kedvenc zsákmányát: az embereket. A szerencsétlen lelkeket, akik elmentek a területére, levágta őket is , mint bármely más állatot. Szerette a szerszámokat és a színes ruhákat, különösen a játékokat összegyűjteni, amik a kisebbeknek szóltak.


De ő soha nem ölte meg a kislányokat. A kislányokat visszavitte a házába, mélyen az erdőben. Kedvelte nézni őket ahogyan felébrednek, mert mélyen a szívében felébresztették a szeretetet és a saját gyermekkorát. A megroppantott fából készült játékok, babák és történetkönyvek között, amit nem tudott elolvasni, a lányokat a nyakukon kötötte meg, és a falhoz szorosan kötődő, durva csavart kötélhez rögzítette.
Nem engedhette meg, hogy elmenjenek, mert odakint biztosan meghaltak volna.

Minden alkalommal a lányok elsorvadtak és meghaltak a hidegtől, az éhinségtől, vagy a betegségtől. Minden alkalommal Anna mélyebbre zuhant fájdalmába, szomorúságába és őrületébe. Meg kellett próbálnia újra és újra. Nem adhatta fel, ezért elkezdte a legközelebbi falvakba vadászni, családokat vágott le és rabolta el a lánygyermekeiket. Anna olyan állatmaszkok egyikét viselte mészárlás közben, amelyeket az édesanyja oly sok évvel korábban készített neki, hogy megpróbálja megnyugtatni az ijedt gyermekeket. A falusiak elterjesztették a félig fenevad legendáját a Vörös Erdőben: a Vadásznő, aki embereket ölt és kislányokat evett.

A háború végül az erdőbe került. Német katonák haladtak el az erdőben, hogy megtámadják az orosz birodalmat.

Ezekben a sötét időkben nem volt több utazó. A falubeliek elhagyták otthonaikat, és nem lehetett találni több kisgyermeket.; Csak katonákat. Sokan közülük erőszakosan, fejszével vájt sebekkel haltak meg. Az egész csoportok tűntek el titokzatosan.

Miután a háború véget ért, a pletykák a Vadásznőről is eltűntek a sűrű Vörös-erdőben.

Érdekesség: Az Anna medvét jelent oroszul.

Huntress altató dala:
https://www.youtube.com/watch?v=gNX0lFtVSSU

A Légió - Legion (F. J. S. J.)

Eredeti szöveg: https://deadbydaylight.gamepedia.com/F._J._S._J.


Frank Morrison 19 éves volt, bár kevésbé tudta ezt bizonyítani. Nem jelent meg többet az iskolában miután kirúgták őt a kosárcsapatból, mert bemutatott a játékvezetőnek a kispadról. Most Frank egy potenciális ember, aki a gyerekkora ellenére tele volt lehetőségekkel. 6 éves korában, elvitték Calgary-ből hogy elkezdje a körforgását az örökbe fogadó otthonok között. Nem számított hányszor kötötték meg, hisztizett vagy verekedett, folyamatosan egy új, ismeretlen otthonba vitték. Az utolsó mozdulata három évvel azelőtt történt, amikor az édesapja, Clive Andrews felvette őt az örökbefogadási központból. Úton voltak már 7 órája mielőtt elértek egy kis bungalóba Ormondban. Itt töltötték a legtöbb időt együtt, bár Clive túl elfoglalt volt a csekkekkel való kereskedéssel, ami egy családi vállalkozás volt a bárhoz.

Ormond egy kis, elavult hely volt; egy hatezer lakosságú távoli város, ahol a szürke tél az év nagy részében elhúzódik. Frank mindent elkövetett, hogy egy másik örökbefogadó családhoz kerüljön, de meggondolta magát mikor összeismerkedett Juliettel, egy gyönyörű lánnyal, aki jobb életet érdemelt Ormondnál és Frank egy kívülálló volt, ami a lánynak egy kilépő jegy volt. Frank részt vett olyan partin, amit Juliet hozott össze és ahol mindenki fiatalabb volt nála, és könnyen le lehetett nyűgözni őket, ami neki nagyon is bejött. Találkozott a lobbanékony Joeyval, aki szeretett menőzni, és a félénk, naiv Susie-val, aki Juliet legjobb barátja volt.

Ők négyen szinte mindig az elhagyatott kunyhóban lazultak Ormond hegyén. Egymással töltött idő tökéletes kikapcsolódás volt az unalmas, jelentéktelen kis mindennapjaikban. Frank látta, hogy lehetősége van arra, hogy a tapasztalat hiányát valami erőteljes formává alakítsa. Éjszakánként a rombolásnak, tombolásnak és a korlátok feszegetésnek jutott a főszerep. A zaklatás, a vandalizmus és a lopás lényegében a hétvégi terveik voltak. Amíg arra a pontra nem jutottak, hogy bármit megcsináltak neki, amit csak kért. Semmi nem volt lehetetlen ha a maszkjukat felvették. Egy éjszaka Frank rávette Joey-t, hogy randalírozzon a boltban ahonnan kirúgták őt nemrég. Könnyedén besurrantak a zárt épületbe, ahol zárás után üresnek kellett volna lennie, de a takarító aki még mindig dolgozott, megragadta Juliet-et ahogy közelebb ért hozzá. Meghallották a kiszökő sírását, rögtön valami sötét érzés átjárta Frankot. A lány segítségére sietett, késsel a kezében, és tétovázás nélkül belemélyítette azt a takarító hátába.

A csapat sokkosan nézett Frank irányába, de ő megparancsolta nekik hogy vigyék véghez a munkát. Joey megtörölte az állát, megfogta a kést, és beleszúrt a már vérző ember bordái közé. Susie nem akarta csinálta, de Frank ráordított , hogy be kell fejezni azt amit elkezdtek. Julie becsukta a szemét és belevágta az ember mellkasába. majd átadta Susie-nak: most már mindannyian benne vannak ebben. Susie hitetlenkedve ránézett Julie-ra, de Frank megfogta a kezét és segített Susie-nak elvágni a torkát a már félholtra szúrt takarítónak. Frank mondta hogy gyorsak legyenek; felsikálták a vérbe áztatott padlót, feldarabolták a testet és Joey autójának a hátuljába bedobták, majd vissza mentek a Ormond hegyre.

Mind a négyen ástak a sáros hóban hogy elrejtsék a testet, amikor Frank egy mozgást észlelt az erdőben. Elővette a kését és elhagyta a csoportot hogy megnézze. Egyre vastagabb lett a köd Frank körül, olyannyira hogy már szinte semmit sem látott már. Megállt és botladozva visszafordult. Addig követte az előző nyomait, amíg el nem nyelte a sötétség.
Julie, Susie, és Joey befejezték az ásást, csak Franket nem találták sehol. Julie kiszúrta a sáros nyomokat a hóban és mindhárman elkezdték követni azt, ami egyre inkább beljebb vezette őket az erdőben. Mikor Julie, Susie és Joey nem tértek haza este, a szüleik azt hitték, hogy megszöktek Frankel. Minden családnak más teóriája volt.
Megváltozott a város hangulata, mikor a testet megtalálták az elhagyatott kunyhóban Ormond hegyén.

Menü zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=04dE92x22Mk
Üldözési zenéje (Fan made, nincs benne a játékban, de nekem tetszik xD):
https://www.youtube.com/watch?v=UAQnuW8iNm4

Az Alak - The Shape, Michael Myers

Az eredeti szöveg: https://deadbydaylight.gamepedia.com/Michael_Myers
Első lefordítását itt találjátok: https://steamcommunity.com/app/381210/discussions/11/135509124606307779/


Néhány ember egyszerűen csak rosszul nevelt utód, tiszta gonoszsággal fűszerezve. Michael Myers pont egy ilyen utód. Nem volt bűntudata. Valójában, ezt akarta csinálni. De még az ilyen embereknek is nehéz az élet, akiknek az elméje félelemmel van ellepve. A különbség az, hogy más, hogyan oldja meg a problémáit. Michael-nek ölnie kellett, hogy lelki-békéjére leljen. Miután megölte a nővérét a rendőrség egy bohócnak öltözött csendes kisfiút talált az udvaron, olyan késsel a kezében, ami teljesen véres volt.

Mikor valaki terjedő tűzre bukkan, nem önt rá gázolajat, de ezt a lépést hivatalnokok tették meg, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy formálják a démont, a fiú testében. Michaelt elküldeni egy elmegyógyintézetbe enyhe lépés volt, hogy megmentsék. Sikertelen terápiák és éjszakai sikolyok után csak még inkább befordulóvá, és őrültebbé tették. Az emberek reménykedtek, hogy bezártan ér véget az élete, nem sokára elfelejtik és eltemetik és mindez elrohad vele együtt.. De egyszer csak... megszökött.





Menü zenéje:
https://gamepedia.cursecdn.com/deadbydaylight_gamepedia_en/6/62/Shape_Menu_Theme.ogg
(nem találtam youtubon D:)
1.Üldözési zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=RRi2gDNOGco
2. Üldözési zenéje (fan made, nincs benne a játékban, de nekem tetszik xD):
https://www.youtube.com/watch?v=B4YfOtdRLsE

A Boszorkány - The Hag, Lisa Sherwood

Az eredeti szöveg: https://deadbydaylight.gamepedia.com/Lisa_Sherwood
Első lefordítását itt találjátok: https://steamcommunity.com/app/381210/discussions/11/135509124606307779/


Lisa Sherwood egy csendes faluban nőtt föl, a civilizációtól elzárva. A falusiak kedvesek voltak, és az öregek a régi szokásokat életben tartották, ezzel gyakran megtartva a békét, ha valamilyen vita tört elő. Lisa különösen kedvelte a bűbájokat, amiket tanítottak neki, hogy biztonságot teremtsen vele, és jó szerencsét. Egyik éjszakán épp hazafelé tartott, és mindenféle előrejelzés nélkül, vihar keletkezett. Vonyító szelek fújták a haját és az elázott ruhája rásimult a bőrére, miközben botorkált a mocsárban,. A csúszós, nedves sárban megcsúszott, hátra esett és beverte a fejét egy sziklába. Eszméletét visszakapta majd megint elveszítette, mikor sötét alakokat látott közeledni feléje az erdőből. Ez volt az utolsó emléke.

Az elrablói egy vizes pincében, egy falhoz láncolták. Kevés fény volt, de látta a többieket, akiknek hatalmas nyílt sebeit legyek lepték el. Csupán egy napba telt mielőtt visszatértek, kivésni darabokat a rabok testéből rozsdás pengékkel, elfogyasztva a húsukat, csontig. A legtöbb ember akit látott nem élte túl, mielőtt a kannibálok kiválasztották őket, de valahogyan, mélyen bent, Lisa kitartott. Kiéheztetve, megfertőzve, és megcsonkítva több heti kínzás után, a sovány karja szabad lett a rabigából. Erősen húzta, a fém áttépte a bőrét és izmát mielőtt kiszabadult. A húsából csöpögött a ragadós sárga genny és a csontjai láthatóak voltak az üszkös sebei alatt. Nem bírt tovább menni. Kétségbeesetten, gondolt az otthonára, az öregekre. A haldokló lélegzetével az ujjai maradékával a padlóba, belekarcolta a szimbólumot amit tanítottak neki. Mintha válaszoltak volna neki, egy gonosz éhség kavargott benne. Vért áhított. Esküdözésében, a bosszút választotta.

A falu kereső csapata végül eltalált egy régi viskóhoz a mocsárban. Belül, az előző lakói végtagjait és testeit egy beazonosíthatatlan állat tépte szét. A pincében, rothadó tetemek és leesett hús között megtalálták az öregek jelét a földbe vésve vérrel. Lisa teste nem volt a többi között és nem került elő. Ezek után a falu soha sem volt a régi.

Üldözési zenéje(Fan made, nincs benne a játékban, de nekem tetszik xD):
https://www.youtube.com/watch?v=c7-Yfcdq5OQ

A Kannibál ( Bőrpofa ) - The Leatherface, Bubba "Junior" Sawyer

Az eredeti szöveg: https://deadbydaylight.gamepedia.com/Bubba_"Junior"_Sawyer
Első lefordítását megtaláljátok: https://steamcommunity.com/app/381210/discussions/11/135509124606307779/


Mikor a gyilkosok szörnyű dolgokat tesznek, azt vagy a beteg elméjük miatt, vagy mások általi kényszer miatt teszik. Ez egy régi vita már, de egyikőjüknél, a természet és a táplálék elválaszthatatlan egymástól.

Bubba nem azért gyilkolt, hogy másokra erőltesse akaratát, vagy mert gyilkolni akart, vagy, hogy elhallgattassa a hangokat a fejében. Azért gyilkol, mert fél. Fél, hogy mások bántják, hogy a családja szégyellni fogja, hogy ha a kannibalizmusra fény derül. Úgy tett, ahogy elvárták, és a családja szeretni fogja ezért, és csak ez számít. A kívülállók csak fenyegetések, és a fenyegetéseket meg kell szüntetni.

Mint azok a kölykök, akik hívatlanul besétáltak a házba. Besétáltak mintha övék lenne a hely. Szétnéztek a lakásban, próbáltak rájönni a családi titokra, nem vitás. De bőrpofa elteszi őket lábalól, megvédi a családját, mint ahogy tanították neki.

Nem csak védő, sok más szerepe van, és minden szerepnek volt egy arca. Tálalja a vacsorát, gondol a családjára, és szépen öltözik mikor esznek. A papája és mamája is ezt tette, de a papa már öreg, és a mama már eddig is az volt, szóval Bőrpofa és testvérei átvették a terhet. A család a mindene. A család biztonsága, és védelme. De, még így is, hogy minden tőle telhetőt megtett, az egyik kölyök megszökött. Megpróbálta megállítani, üldözte amilyen gyorsan csak tudta, de segítsége volt a lánynak; még egy kívülálló, aki teherautóval jött érte. A gonosz teherautós megölte a testvérét, áthajtott rajta mintha csak egy oposszum lett volna. Dühében, Bőrpofa neki ugrott, a fűrész készen állt a bosszúra, de a teherautós gyors volt. Félrelökte, és a saját fűrészét ellene fordította.

Ahogy végignézte, hogy a kívülállók elhajtanak, a düh, bánat, és a fájdalom, eluralkodott rajta, összekötve egy kérdéssel, hogy mi lesz a családjával? Biztos visszajönnek a rendőrökkel, és a rendőrök elviszik a testvéreit, a papáját. Nélkülük mit tenne ő? A parancsaik nélkül, elszáradna és meghalna. Amint összeomlott a világa, köröket tett meg, a láncfűrészt pörgetve magával, próbálta leharcolni az imitált külső fenyegetéseket, amik körülvették.

Aztán egy másik érzés vette át. A látószögén kívül jött, a bőrén átjárva, jéghideg rettegéssel. Rájött, hogy mindegy mit csináltak vele a kívülállók, volt valami rosszabb, valami nagyobb ami az árnyakban élt. Félelem lepte el, amit még soha sem érzett. De majdnem olyan érzés volt, mint az a félelem amit a családjával érzett. A félelem, hogy csalódást okoz nekik.

Olyan helyre került, ami ismerős volt, de még is ismeretlen a számára, de ösztönösen tudta mit kell csinálnia. Nem ronthatta el, mint a családját. Jöttek a kívülállók, képességét kihasználva minden fenyegetést elhárított. Voltak és lesznek sikoltások, de újra és újra csendet tesz a világon. Amíg az egyetlen hang ami marad, a láncfűrésznek az áldott vonyítása.

Jöjjenek azok a kívülállók.

A doktor - Hermann Carter

Eredeti szöveg: https://deadbydaylight.gamepedia.com/Herman_Carter

Fiatal kora óta, Herman Carter megértette az emberi pszichét. Izgatta , hogy elemezni és újraépíteni tudjon valami olyan erőset , mint maga az emberi agy. Ő egy jó eszű tanuló volt ,aki mindig is nagy figyelmet szentelt a tanáraira. Kitűnő volt a középiskolában és benne is volt "Partisan" - pszichológiai hírlapban is . Egy éven belül Cartert gyorsított folyamatban a Yale fejlett idegtudományi programjába, a CIA egyik frontjához helyezték el. Magas intelligencia kell ahhoz, hogy, ha megakarod hódítani a világot és elakarod törölni az ellenfeleidet. A CIA megértette ezt, így a kihallgatásokon az intelligencia első számú prioritássá vált. Csak olyan briliáns elmékre volt szükségük - mint Carter.

Cartert és a többi élvonalban lévő munkatársával együtt átszállították őket a kampuszon kívülre, egy titkosított részlegre Illionisban, amit úgy ismertek hogy a Léry Emlékintézménye. A pártfogoltak mentorra vágytak, és ekkor lépett be Mr. Stamper, aki azt tanította Carternek , hogy az információ minden, és a tudás hatalom. Minden szükséges eszközt megadott, egy irányító kezet, és szinte mindent, amit csak kértek. Carter nem vette észre, hogy a napfényt egyre ritkábban látja, hisz munkája miatt szinte mindig a sötétben dolgozott. Mert a tudás nem csak hatalmat ad, hanem átváltoztat téged is fenyegetéssé.

Az ő küldetése, hogy kinyerjen minden információt. Mr. Stamper arra ösztönözte Cartert, hogy menjen tovább, és ne tekintsen ezt egy normál egészségügyi intézménynek - hisz senki sem figyeli őket, itt nincsenek szabályok, amiket megszeghetne. Az ügynökség Carter a helyes irányba akarta tartani, de visszalépetek , mikor látták hogy Carter a saját lábán is elboldogul. A kezelhetőség érdekében a teszt tárgyakat kicserélték igazira, élő kémekre. Azok az emberek, akik szerepet játszottak a létesítményen kívüli problémákban. Carter egy új tervet eszelt ki - Ami végül formát öltött, és a papíron úgynevezett " kísérleti kihallgatás " ként jelent meg. Hitelesíttették és pár hónapon keresztül, senki sem kopogtatott az ajtójukon. Sikítások és nyögésekkel telt meg a laborján kívüli folyosó, de a háború elferdíti az embereket és elfogadták ezt - mindaddig amíg evvel az ellenséget sarokban tudják tartani.

A fluoreszkáló fények egyre gyakrabban villantak elő. Elektro-görcsös terápia egy alap fogás lett az étlapon. Az intézetben tartott foglyok arra kérték az őröket, hogy vigyék el őket bármely más laborba, de ne a Carterhez. A szóbeszédeket az elején senki sem vette figyelembe.

Az évek során Carter lett a Doktor, és senki sem kérdőjelezte meg, hogy egyáltalán van-e orvosi parixsa , vagy hogy mi történt a fogvatartottakkal, miután elmondtak az információt, amit tudni akartak. Csak azután derült fény minderre, miután a intézményből egy hétig semmire nem válaszoltak.

Carter kísérleti kihallgatásai egy horrorisztikus és bizarr kínzássá nőtte ki magát. A betegeket és a fogvatartottakat holtan találták vagy egy vegetációs állapotban, minden típusú elmekárosodással.
Az ő irodájában, találták a legszörnyűbb felfedezést mindezek mellett. Mr. Stampet saját feje, teljesen szét volt nyílva, elektródák és szenzorok lógtak ki belőle, amik még működtek, de az agya teljesen megsemmisült. Semmi jele sem volt Herman " Doktor " Carternek , de kutatási anyagai azt sugallták, hogy a rabokat a szörnyű ECT-kísérletek részeként használta, miközben kereste az elme kontrolljának csodáját.

A kormány nem akart erről tudni. A titkosították helyszínt és elítélték. Végül a Léry Emlék Intézetének minden kutatása örökre a intézmény falain belül maradtak.

Menü zenéje(eddig is volt? D:):
https://www.youtube.com/watch?v=w64SwR_YcPw
Üldözési zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=W5qJHX05Q8o

A rémálom - Frederick "Freddy" Charles Krueger

Eredeti szöveg:
https://deadbydaylight.gamepedia.com/Frederick_%22Freddy%22_Charles_Krueger

Még mikor élt, már akkor is egy rémálom volt azok számára, akik igazán ismerték őt. A nyugtató és barátságos álarca mögött rejtőzve, Freddy valódi arcát csak az áldozatai látták. Amikor Freddy lelepleződött, a Springwood-i szülők megkeresték őt, és a maguk kezébe vették a törvényt. Azt hitték, hogy a tűz véget vet annak a szörnyetegnek aznap éjszaka, és hogy a gyerekeiket még egyszer biztonságban tudhatják.

Múltak az évek, a horror eltemetődött, az áldozatok végre elfelejtették. Aztán, valahogy, Freddy visszatért és az álmok újra rémálmokká váltak.

Freddy azokon töltötte ki a haragját, akiken úgy érezte, hogy elárulták őt, felépítve az egyetlen igazi megszállottjáig, Nancy Holbrook-ig. De alábecsülte az erejét és leleményességét. A barátjával, Quentinnel, sikerült meggyengíteniük, és végül legyőzniük Freddy-t, ismét a halálra hagyva.

A halál nem akarta Freddy-t először sem. Miért hitték, hogy most elfogadja? Újra felemelkedett, bosszúvággyal telten. Aztán arra a fiúra fordította figyelmét, aki igazából akadályozta útját Nancyhez, az első számújához.

Freddy betört Quentin álmaiba, terrorizálta éjszakáról éjszakára, amíg Quentin bele nem fáradt. Amikor eljött az idő, arra kényszerítette a fiút, hogy visszatérjen egy sötétebb Springwoodi Óvodába. Itt végre bosszút állhat rajta.

Freddy követte a fiút a óvoda folyosóin, kiélvezve a vadászat minden pillanatát. A kedvence az izzadsággal teli levegő, és a félelemmel teli légzése volt. A játékszere volt.

Ott volt a fiú, a folyosó végén. Túl fáradt a futáshoz? Elfogadta a sorsát? Freddy közeledett, tárt karokkal, karmai a falat karcolták. A hegyeik egy fémcsőn voltak, a fémes csikorgás csak növelte a fiú félelmét.

Szikrák hullottak a földre, meggyújtva valamilyen folyadékot, ami a csempézett padlót borította. A kék lángok gyorsan ellepték a szobát. A fiú menekült, miközben Freddy tombolva tört ki a lángok közül. Szobák és falak versenyeztek a homályban, amíg Freddy búvóhelyéhez nem értek. Ott már nincs menekvés

Freddy lassan közeledett a fiúhoz. Félelme olyan erős volt, hogy már majdnem érezte az ízét, de szemei égtek a gyűlölettől, ami már majdnem kézzel fogható volt.

Freddy visszahúzta karmait.

Érezte valami más jelenlétét is : valami öreg, erős és sötét. A semmiből, átláthatatlan füst körbevette őt, és az egyetlen amit hallott, az a farudak törése a távolban és a visszhangzó nyögései a fémek ütközésének. S hallott még valamit, valami misztikus és felismerhetetlen, ősi nyelvezetet a mélyről.

Egy pillanatnyi zuhanás és pörgés után Freddy az óvodában találta magát. De nem az övében. Ez ugyanúgy nézett ki, de máshogy érezte magát benne. Az erőit valaki megváltoztatta. A fiú eltűnt, de más prédák jelentek meg. Néhányan lényegtelenek voltak, de néhányan az új kedvencei lettek. Mind hullani fog a karmai előtt.

Üldözési zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=nmbfM7ToZ2I

A malac - The Pig, Amanda Young

Eredeti szöveg: https://deadbydaylight.gamepedia.com/Amanda_Young

Mikor John Kramer, ismertebb nevén a Fűrész, azt tervezte hogy a fia a kínai zodiákus malac évében születhessen, hogy a termékenységet és az újjászületést képviselje ; új kezdetet ő és felesége számára, és egy kedvesebb élet a fiának. De a terv összeomlott az éjszaka során, amikor egy drogos betört a felesége klinikájába, remélve, hogy szerez valamit.

Ez az esemény a meg nem született fia halálát okozta. John végül előkerítette a drogost és ő lett az első tesztalanya és a malac jelentése örökre megváltozott. Egy reprezentáció lett egy betegségre, ami John-on belül kezdett el rohadni, emlékeztetve arra, hogy csak húsok vagyunk, hacsak nem emeljük ki magunkat a cselekedeteinkkel, mint például ha minden erőnkkel
azon vagyunk, hogy megragadjuk az életet a halál állkapcsából.

A malac egy pozíció lett, ő a fűrész ügynöke, ő szállítja a kiválasztottakat a teszthez. Azok, akik győztesen kerültek ki, a malac újjászülethetett bennük az új életükben, mint gyakornokként vagy mint tanítványként is.

Ez történt Amanda Young esetében is, egy problémás lélek, akinek az élete többnyire ártalmas volt, mind a maga, mind pedig a körülötte lévőek számára. Ez megváltozott, amikor szembenézett, és a legjobb lett a teszten. Eldöntötte , hogy az élete mégis ér valamennyit és elkötelezte magát a fűrész mellett, készen állva arra , hogy amikor rák teljesen elemészti Johnt.

De egyre jobban függött Johntól, azzal hitegetve magát, hogy a halála után a tesztalanyok nem lesznek képesek megmenteni magukat és a malac nem lesz képes újjászületni a játék során.

Ezt látva John bemutatott neki egy másik játékot, egy másik lehetőséget hogy megmentse magát, de Amanda hagyta hogy düh és a féltékenység eluralkodjon felette. Elbukta a tesztet és ezért golyót kapott.

Kivérzés közben a csempézett padlón, sötétség árasztotta el Amanda látását, ami egy fa reccsenése követett. Mikor kinyitotta a szemét egy erdőben ébredt fel, egy malac szemén keresztül látta a világot. A fák körbevették, az ágai minden oldalról karmolták. A pánik újra átvette a hatalmat felette és hallotta , hogy a lélegzete visszhangzik a maszkban.

Vajon elátkozták őt, hogy itt tölti a napjait, ebben a öltözékben? Vagy talán ez egy másik teszt? Talán egyáltalán nem bukta el az egészet? John mindig is egy lépéssel mindenki előtt volt, mindig mindent kitervelt és ő soha nem adta volna őt föl, bizonyára?

A Fűrész elment, de átpasszolta volna őt másvalakihez? Egy másik lényhez, akinek ismét a malaca lehetne?

Végül meglátta, hogy igaza volt a választásaiban. A játékok ideje véget ért. Semmiképpen sem volt esély a megváltásra. Húsok voltak és lesznek, és mint minden húsnak, meg kellett halnia.

A Bohóc - Clown, Jeffrey Hawk

Az eredeti szöveg: https://deadbydaylight.gamepedia.com/Kenneth_"Jeffrey_Hawk"_Chase

Kenneth Chase 1932 komplikációval telten született, amit az édesanyja nem élt túl. Ez volt az az esemény aminek következtében, ő és az apja, soha nem álltak olyan közel egymáshoz. Ahogy a fiú növekedett, úgy növekedett vele együtt a harag az apja iránt, és az ő ivási szokásaira. Mire Kenneth az iskolában járt, ők többnyire külön életet éltek.

Akadémikusan, jelentéktelen volt, mert nem volt elég bátorsága kipróbálni magát a sportban. Nagyra nőtt és erősre, kitűnt volna a pályán, de nem akarta semmilyen csapatjátékban sem részt venni.

Hazafele az iskolából, talált pár tollat a földön és nem sokára elkezdte gyűjteni azokat, egy szivarosdobozban tárolta őket az ágya alatt. Bár apjával élt, de mikor dolgozott vagy alkoholos állapotban volt, Kenneth nagyon sokszor az idejét egyedül töltötte, tanulmányozta a szabályszerűséget a madártollakon és a lágyságuk érzését , ahogy az ajkain keresztülhúzta azokat. Nézte ahogy a madarak odaszállnak az etetőre a kertjükben, és elképzelte hogy milyen lágyak lehetnek és elhatározta hogy elkap egyet. Elment a helyi fogorvosi rendelőbe felíratni pár érzéstelenítőt. Fellógatta az etetőre, hogy a madár amelyik odaszáll elkábuljon tőle addig amíg ő megérinti.

Pár sikertelen próbálkozás után, sikerült elkapnia egy vörösbegyet. Ahogy a kezében feküdt, érezte hogy keresztül megy rajta az érzés, a kegyelem érzése. Azt tervezte hogy elengedi amikor magához tér a kábításból. De egyszer csak a szeme hátrafordult és újra elkábult és elkezdett vergődni az erős fogás hatására. A ujjai lassan a nyaka köré nehezedett, és addig ott tartotta amíg az utolsó leheletét ki nem lehelte. Nem kellett neki a teste, csak a tollakat tartotta meg, és egy új gyűjteményt kezdett, ahol többi "hamis" darabot eldobta.

Késő 1940 években, Kenneth elhagyta az iskolát és elkezdett dolgozni, pincérsegédként egy közeli étkezdében. E Közben nagyobb áldozatokat is összeszedett, mint a mókus, mosómedve vagy kutya, képzettebbé vált az érzéstelenítő adagolása terén.

1954 elején, egy fiatal ember eltűnt és az egész város a feje tetejére állt, amíg őt keresték. Pár hónappal később, Kennth apja, miközben dolgozott, talált egy szivaros dobozt. Kinyitotta és belenézett, teljesen elfehéredett mikor látta, hogy az tele van tollal, állati mancsokkal és egy ember ujjával.

Mikor visszatért a munkából, Kenneth látta hogy az apja ott áll előtte a kinyitott szivaros dobozzal. Rögtön sarkon fordult és soha nem tért haza.

Pár nehézkes hét után, összeakadt egy vándorló cirkusszal és a csodálatos erejével, felvették hogy dolgozzon a köteleken. Kapott egy új nevet: Jeffrey Hawk.

Hirtelen egy szorosan összetartó közösség tagja lett, "Jeffrey" -nek meg kellett tanulnia szocializálódni. Ezt az új személyiséget álruhaként viselte, hamarosan bájosnak és segítőkésznek nevezték, és befogadták őt az új családjába.

A következő pár évtizedet a cirkusznál töltötte, keresztül-kasul végig utazta velük egész Amerikát. De, utazói élete során sok rosszal találkozott, és rossz szokásokat alakított ki. Ivott, egészségtelen ételek evett, drogozott, addig "kényeztette" velük magát, amíg túlsúlyos nem lett. Egy ideig ezek elegek voltak, de a régi szokásai is visszatértek és ez a nomád életforma segített neki elrejtőzni, hogy bármilyen gyilkossággal megvádolják. Ruhákat és sminket lopott az előadóktól, álruhát vett fel hogy elég közel kerülhessen az áldozataihoz mielőtt elkábította őket, hátra vonszolta őket a karavánhoz, ahol megkötözve ébredtek fel. Sikerült neki is megtalálnia a szórakozását, mentálisan és fizikálisan is kínozta őket, az ordításuk töltötte fel őt, mielőtt eltűntek a sötétben.

Mikor már nem voltak képesek ellenállni, lassan levágta az ujjaikat, keresve a legaranyosabbat, keresztül húzta a ajkán és megízlelte őket. Egyszer megtalálja a legjobbat, levágná a kezükről és büszkén hozzáadja a kollekciójához, a többi test csak egy értéktelen maradék.

Férfi, nő, fiatal, öreg, őt nem érdekelte. A gyűjtemény lényege hogy minden legyen benne, hogy felidézhessen belőlük emlékeket és sztorikat.

Egyre kevésbé szedte le a kosztümét, mállott a régi személyiségével együtt, teljes mértékben beleélte magát, így volt ő az aki.

Idővel, önelégült és hanyag lett. Az egyik áldozat kiszabadította magát amíg ő aludt részegen. Futva sikított segítségért, arra ébredt fel hogy egy megmaradt cirkuszi csapágy a fejére esett. Azonnal felnyergelte a lovát és a karavánnal eltűnt a sötétben.

Amíg a városban garázdálkodott, egy parazita volt, akit mindig megtaláltak a karneválokon vagy a cirkuszon, de ő nem játszott semmilyen színdarabban. Elcsalta azokat akik voltak olyan bátrak vagy ostobák, hogy elég közel jöjjenek, elkapta őket és eltűnt velük mielőtt valaki gyanút fogott volna.

Úton valahova, Amerikát hátrahagyva letért a útról, egy ködfátylon keresztül utazott, ami egy új világba vitte. A múlandóság és elemésztés helye, tökéletes illik az általa választott életformához. Sokkal jobban otthon érezte magát, mint bárhol az egész életében, letáborozott és várta az első látogatókat.

Lélek - Spirit, Rin Yamaoka

Eredeti szöveg : https://deadbydaylight.gamepedia.com/Rin_Yamaoka

Rin egyetlen gyermeke volt a Yamaoka családnak. Poros folyosók közt nevelkedett egy tradicionális házban Kagawaban. Takamatsuban tanult, egy magánegyetemen, aminek az árát nehézkesen tudta a családja előteremteni. Édesanyja egy nap megbetegedett, pont mikor a kiadások éppen a magasba szöktek. Rin részmunkaidős állást is vállalt tanulmányai mellett, hogy segítsen könnyíteni a súlyt a szüleinek.

Az édesapja végtelen adóssága egyre csak halmozódott. Elkezdett dupla műszakokat vállalni,s reménykedett hogy előléptetik. Innen kezdve csak nagyon ritkán aludt. Egy sötét hang mindig felébresztette minden éjszaka, emlékeztette a reménytelen helyzetéről. Kifáradt, elkezdte elveszteni a valósággal való kapcsolatot. Folyamatosan harcolt a hang ellen ami folyamatosan suttogott neki éjszakánként, végül Rin apja egy végső tettre szánta el magát. Találkozott a felettesével és elmagyarázta a helyzetét. Könyörgött bónuszért,előléptetésért, túlóráért --- bármiért.

A kérelme süket fülekre talált. A cég hibás termékeket állított elő, aminek az árát ki kellett fizetniük. Valakit felelősségre kellett vonni emiatt és Rin édesapjának az adóssága pontosan beleillett a képbe. Kirúgták 22 éves munkaviszony után.

Azon az este, Rin hazajött a munkából. Nagyon sokáig kellett dolgoznia, mert a vendégek csak úgy kígyóztak az étteremnél. Ahogy letette a biciklijét a tárolóba, meghallotta édesanyja sikolyát.

Berohant a házba, felsietett a lépcsőkön és egyenesen a szülei szobájába vette az irányt. Az édesanyját darabokban találta meg a földön. A combján tiszta vágás volt és a testét természetellenes pózban hagyták ott. A mellkasa felnyitva, kilátszottak a bordái. Rin megmerevedett.

Egy éles katana suhant felé. Rin blokkolta a kardot, ami belevésődött az ő karjába. A felismerés sokkja megszakította fájdalmát: az édesapja volt ki rátámadt a karddal, teljesen nyugodt arckifejezéssel. Rin elkezdett sírni, hogy megpróbálja megállítani, de ekkor még jobban elvágta a karját.

Elakart futni, de elcsúszott a véres- mocskos padlón. Az ajtókeretet használta segítségként, hogy újra lábra tudjon állni. A katana átszakította a falat, elérve Rin másik karját. Üvöltve a fájdalomtól mikor elérte a folyosót, de csak az édesapja kardjával találkozott.

Elkezdett hátrálni, remegett, és próbálta egybetartani a lógó testrészeit.Amíg próbálta kitalálni, hogy mitévő legyen, hirtelen egy kép villant meg az édesanyja levágott combjáról.

Kis gondolkodás után Rin nekitámadt az apjának, akit sikerült meghátráltatni. Apja megütötte a már felnyílt hasán, aminek következtében elterült a padlón a fájdalomtól. Megpróbált újra lábra állni, de az apja elvágta a combját és újra összeset a padlón. Ahogy a lépcső fele kúszott, apja elkapta a hajánál és a elválasztó üvegfalhoz dobta. Az üveg széttört ahogy átesett rajta, és a földszinten ért földet.

Hallotta a lépéseket a felülről. Az utolsó erejével, elkezdte elvonszolni magát a széttört üvegtől. Az üvegdarabok bele mardostak a húsába és apránként szakították le azt. Meg kellett állítani az apját. Ezt nem úszhatja meg, amit tett vele -- és az ő édesanyjával.

Vért köhögött fel, állát felkarcolta az üveg, amiért még több vér jött fel. Egy kis alacsony-hangú szívverés kezdett lüktetni a fülében. Olyan sok vért vesztett, hogy már nem tudott tovább mozogni. Az egész ház zengett az apja lépteivel. Tudta hogy nem lesz képes megcsinálni, de nem is érdekelte. Meg fogja ezt bosszulni, ebben vagy egy másik életben.
Sötét köd fátyolozott a szemére, de ez nem állította meg a dühét. Nem pihenhet -- még nem.

A sötétség suttogott, bosszút és vért ígérve.

Az eskü megköttetett és Rin becsukta a szemét.

Menü zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=DZlUW7w5x64
Üldözési zenéje (fanmade, nincs benne a játékban, de nekem tetszik xD):
https://www.youtube.com/watch?v=AaRLW4ZS4Jk

A Pestis - The Plauge, Adiris

Az eredeti szöveg: https://deadbydaylight.gamepedia.com/Adiris


Mikor öt éves volt, Adirist - hét gyerekes család közül a legfiatalabbik - ott hagyták a tégla-vörösen égő lépcsőn a Tisztítás Templománál, a Babilon közepén. Hogy átvészelje a sokkot, és a magányt, elhitette önmagával, hogy az Isteneknek tervük volt vele. Az új élete egy átlagos csöndes rabszolgaság volt. Kertészkedett, előkészítette a ceremóniához az ételt, és a füstölőket is tisztogatta. Éjszakánként, mindig azért imádkozott, hogy megtudja mit akarnak vele az Istenek.


Mikor elérte a korhatárt, mindig magas rangú papokat szolgált, az éves tengeri-kecske - a víz és a teremtés istene - imádatának idején. Tömjénezőt lengetett, a nátrium-szulfátból épült hatalmas folyosón, nagy fekete füstöket szórva, amik hozzáértek a hideg, toronyló kő tartóoszlopokhoz, mielőtt szétoszlottak. Aggodalmai szétfoszlottak és e tevékenysége miatt, közelebb érezte magát az Istenekhez, mint valaha. Minden egymást követő napon kihajtotta magából a maximumot, a már meglévő feladatait, és újakat is elvégezve, például a papokat segítette a tisztító rituálék közben.

A papoknak egyre több és több segítés kellett. Napi gyakoriságra nőttek a tisztító rituálék, felelve a magas falon kívül lévő embereknek, ahol újra terjengett a végzetes pestis. Hónapokon belül, a papok vállalták a fertőzéssel való törődést. Nem sokkal később már túlságosan elgyengültek, hogy bármiféle rituálét tartsanak. Adiris, mivel előzetesen rengeteget segített a tisztítási rituálékban, ő volt az egyetlen aki ezt tovább csinálhatta. Az egyre növekvő pánikot meg kellett állítani, még akkor is ha csak egy növendék volt rá képes.

Legelső ceremóniája előtt nyugtalanul, Adiris bement a papok szentélyébe. Mikor meggyújtotta a gyertyákat, egy keskeny nyílást vett észre hátul. Átcsusszanva a nyíláson, elért a kriptához ami a szentély alatt volt elrejtve. A terem csupasz volt, kivéve egy nőről készült arany szobrot, ami egy álló, kinyújtott kezű pózban volt, kezei ékszerekkel díszítve. Ez volt az a jel, amire Adiris várt.


A hatalmas folyosó már tele volt követőkkel, akik meghajlottak Adiris előtt, amint ő belépett. Oda lépdelt a téglából készült oltárhoz, és megfogta a ceremóniás tőrt, amit ezüstből kovácsoltak, kezeivel pedig gyűrűs rubint karomként fogta azt. A hirtelen luxus kiállítás ármánykodásra bírta a követőket, akiket már az ő fiatalsága és gyönyörűsége is meglepett.

Amint elkezdte szavalni a Létrehozás Eposzát, hátulról egy nő elájult, és összerogyott. Adiris sietett érte és észrevette a fekete foltokat, amik a nő lábán voltak. Mindenféle tétovázás nélkül, Adiris fogta a szent pengét, és lecsapott lábára, levágva egy lábujját. Ezt követően felajánlotta az Isteneknek a véres darabot, hogy védjék meg a nőt. Csend lepte el a követőket, akik nagyrabecsülték Adirist, új papnőjükként.


Mende-mondák szólnak a gazdagságáról, szépségéről, és az odaadás olyan gyorsan kezdett el terjedni a városban, mint a fertőzés. Lassan úgy hívták Adirist a követői, hogy Babilon Nagy Papnője.

De sorsa eldöntetett mikor első tünetei látszódtak a fertőzésnek; a köhögése vér és válladék keveréke volt, a nyaka kelésekkel tört ki, és a négy lábujjú lába elsötétült. Az állapota szégyellése miatt, elkezdett hordani egy elrejtő fejdíszt, és egy tömjénezőt hordott magával, ami elrejtette avas fertőzöttség szagát, ami bőréhez tapadt. Megmentésre reménykedve a rituálékat csinálta, szentelt vizet, és ételt ajánlva követőinek.

De nem volt rituálé, ami megmenthette volna őt. Egy Isteneket megbékítő reménytelen próbálkozás után, száműzte magát a városból. Északra utazott néhány követőjével, Urashtu hideg erdőibe bolyongva, amíg már nem bírt járni.

Letáboroztak egy nyirkos barlangban, ahol Adiris egy tócsa hányásban feküdt. A lába ami épp befeketült, annyira bedagadt, hogy már nem volt képes tovább menni. Ő, és a követői abban a barlangban döbbentek rá: mindannyian megfertőzte őket a pestis.


A hányingert keltő követői között térdelve, Adiris egy utolsó imát mondott. A fekete füstjei a tömjénezőnek fel lebegtek a nedves levegőbe, mielőtt szétfoszlottak a hideg széltől.

Sem Adiris teste, sem követői testét nem találták meg soha. Sokan olyan mondákat hallottak, hogy visszatér, de senki sem tudta valójában, milyen sors esett Babilon Magas Papnőjére.


Menü zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=RdlxN_wl6eg
Üldözési zenéje (fan made, nincs benne a játékban, de nekem tetszik xD ):
https://www.youtube.com/watch?v=XNrztBgogd8

Sikoly (Szellemfej) - Danny "Jed Olsen" Johnson, Ghostface

Az eredeti szöveg: https://deadbydaylight.gamepedia.com/Danny_Johnson_alias_Jed_Olsen


Danny Johnson, akit Jed Olsen néven ismerték páran, felvette az újságpapírt a konyhapultról: egy hetes volt, de a képe a legelső oldalon szerepelt, szemcsésen és bágyadtan. Ez volt az egyik ilyen fülledt délután Floridában, mikor a meleg és a páratartalom átjárt mindent a konyhában, és már akkor is izzadt ha csak állt. Legörnyedt az egyik székre hogy elolvassa. Ennek a cikknek biztos hogy jónak kell lennie - hiszen az ő munkája Roseville-ben kiemelkedőre sikeredett.



SIKOLY ELTŰNÉSE Június 18, 1993

Első pillantásra, Jed Olsen egy szerény és lelkes szabadúszó volt különbféle kis újságban szerzett tapasztalattal. A Roseville Gazette személyzete nagyra értékelte, milyen alkalmazkodónak és őszintének tűnt, és így interjújában legfeljebb öt percig kezelték őt idegenként :

" Jed nagyon gyorsan kiszúrta a főszerkesztőt a szobában,akinek széles mosolyt és határozott kézfogást adott, és elkezdett beszélni Amerika régi értekéiről. És ennyi volt, bejutott. " - Egy volt kolléga Roseville Gazette-ből

Olsen soha nem indokolta szokatlan karrier útját, amely számos kisváros között Utah-tól Pennsylvania-íg cikázott. Korábbi állásainak ellenőrzése nem történt meg. Megfelelő portfólióval és jó hozzáállással rendelkezett, és azonnal szükségük volt egy munkatársra a munka betöltésére.

A ROSEVILLE GYILKOSSÁGOK

Olsen 5 hónapja dolgozott a szerkesztőségnél mikor a Roseville Gyilkosságok elkezdődtek:
az áldozatok a fiataltól az öregig, mindegyik a saját otthonunkban szúrták halálra őket. A jelentések szerint az áldozatok véletlenszerűen lettek kiválasztva, még is a gyilkosnak nem volt ismeretlen a lakásuk. A többszöri szúrt sebek, személyes indíték lehetettek. Semmilyen DNS nyomát nem találták. A helyi rendőrség összezavarodott: a gyilkosságok olyan őrjöngéssel történtek, hogy szinte már kedvtelésből gyilkolt az aki , de mégis megfontoltan.

A gyilkos szerette az áldozatait nyomon követni. Kettő közülük már jelentették, hogy egy sötét figura követi őket az otthonukig, pár napra rá meghaltak. A gyilkos egy Walleyesből követte őket, egy kis kocsma észak Rosevillben, és képeket csinált róluk az otthonukban miközben a bevezetőt utat keresett magának. Hetekig figyelte ugyanazt az áldozatot, közben feljegyezte a szokását és napirendjét. Mikor érezte hogy ölnie kell, felkereste a legsebezhetőbb áldozatát a listáján, majd csenden betört a házába.

Az egész személyzet dolgozott a Roseville gyilkosságokon. Olsen sokszor kiküldték, hogy beszélgessen az áldozatok családjaival és továbbítsa azt a helyi rendőrségnek. Abban az időben ismeretlen volt mindenki számára, bevonásával hozzájárultak a halottak végső számához.



A SIKOLY

Pánik lett úrrá Roseville-ben mikor Olsen olyan fotókat tett közzé, ahol egy csuklyás figura betör házakba esténként. A maszk elején, egy fehér homály volt a sötétben, ami a kamerát figyelte egy másodpercig, mielőtt köddé vált a lakáson belül. " A sikoly-t sikeresen lekapták" volt a főcíme a cikknek, amit Olsen írt.
Büszke volt az akkori munkájára, és élvezte, hogy az egész város félt az ő szellemtörténeti miatt.

Egy héttel később, Olsen egy cetlit hagyott a dolgozó asztalánál és eltűnt:

" Remélem tetszett a történetem -- Én élveztem, mindent életre kelteni. De ne aggódj, végeztem" - Jed Olsen

A Roseville-i bűnüldöző szervek továbbra sem nem nyilatkoznak arról, miszerint Jed Olsen mindig szabadlábon van.

Danny mosolygott, majd kivágta a cikket az újságból. Amikor a nyomozás rá mutatott, becsomagolta a táskáját, és gyorsan elhagyta Roseville-t.

Felállva a nedves ülés meghúzta a bőrét. Az elnyomó páratartalom elárasztotta, amikor belépett a hálószobába. A kondenzvíz egy kis, párásított ablakon csöpögött, ahol egy repedt háttérkép darabjai függőlegesen lógtak. Egy virágminta, amit cikkek és képek borítottak. Enyhe éhség sújtotta őt, és azon tűnődött, vajon mikor evett utoljára. Ma reggel volt, miközben mosta a kését és a ruháját? Vagy tegnap este, miután követte a lányt az utcán? Nem emlékezett tisztán.

Pár lépést meghátrálva, megfigyelte a munkáját a falon. Az elméje cikázott, emlékezve az összes írt cikkre, a tervezett történetekre és az életre keltett jelenetekre.

Egy remegés futott át rajta. A hűvös szellő a hálószoba páráját átlátszó, fagyos köddé alakította. Egy nő sikoltott. A halott levelek összeroppantak lába alatt. Várakozás közben elmosolyodott.

Menü zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=W8jIXqudNko
Üldözési zenéje(fan made, nincs benne a játékban, de nekem tetszik xD):
https://www.youtube.com/watch?v=rXFRGow3Lb4

A Demogorgon

Az eredeti szöveg: https://deadbydaylight.gamepedia.com/The_Demogorgon


Egy virág alakú szájszerv tele tűhegyes fogakkal a fején, nagy, hajlított, penge éles karmok, és erőteljes lábak, hogy az áldozatokra vetődjön, ez teszi a Demogorgont rémisztő szörnyeteggé, hogy szembeszálljon mindennel, bármelyik dimenzióban. Ez egy végtelen rémálom, veszett dühöngés ahogy levadássza az áldozatait és darabokra szakítja azokat, felfalja húsuk mindent morzsáját és az
aludt vérüket egyaránt, semmit nem hagy hátra a dögevőknek. A teremtényt nem hatja meg semmilyen szánalom vagy önuralom. Fenyegetően közeledik minden áldozatához, és nem mutat semmilyen kétséget vagy kegyelmet, csak a kielégítetlen vérszomját, ahogy előkészül a halálos ütéshez.
Egy kiváló vadász, a Demogorgon egy hátborzongató végrendelet mindazoknak akik keresik a rémületet Upsite Down-ban, ezért választotta az Entitás.


Menü zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=LlO0DxFQg-0
Üldözési zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=zeLxtbsfU5w

Oni - Kazan Yamaoka

Az eredeti szöveg: https://deadbydaylight.gamepedia.com/Kazan_Yamaoka




Kazan Yamaoka számára soha nem volt elegendő a családi név tiszteletben tartása. Túl akarta szárnyalni édesapja hírnevét, és véget akart vetni annak, hogy a gazdák gyakran szamurájként pózoljanak és ez miatt kultúra tovább vékonyodjon. Édesapja próbálta Kazan figyelmét nemesebb törekvésekre fordítani, de ő elutasította apja tanácsait, és a kölcsön vett Katana-val, ami az apjáé volt, sötét zarándok útra kelt hogy megtisztítsa Japánt az imposztoroktól és biztosítsa a kultúra értékeit. Figyelmen kívül hagyott minden tanítást, Kazan elkezdte lemészárolni az összes imposztort hegyeken,völgyeken, partokon és erdőkön keresztül. Az összeset brutálisan, kegyetlenül és morbid módon ölte meg. Úgy alázott meg gazdákat és katonákat, hogy kettévágta őket a fejdíszüknél és levetkőztette őket a páncéljukból. Haragja, vérszomja és perverz érzése a becsületről, nem ismert határokat. Szerzetesek úgy hitték , hogy valami megszállta valami nagyon sötét és másvilági és átkozták őt, miközben egy nemesi úr Oni-Yamaoka-nak hívta a dühös szamurájt, sértegette mind Kazánt, mind családját.

Azzal az elhatározással, hogy megváltsa családjának hírnevét, bárki aki őt úgy nevezte, hogy Oni Yamaoka, azt mind levágta. A rágalmazás összezavarta. Legyőzte a legjobbakat és megtisztította a földet az imposztoroktól. Hogyan lehet bárkit is ogrának nevezni? Azért lett volna, mert csatamezőre vonult, hogy levágja a legádázabb harcosokat? Vajon azért, mert elvett egy Kanabo-t, és száz koponyát tört fel vele? Vagy annak oka volt, hogy szüksége van egy „trófea” biztosítására az áldozataitól. Nem számított. Az ogre-nek való nevezése, több volt mint amit eltudott volna viselni és a baljós hang a fejében sürgette, hogy szúrja le az urat, aki elrontotta a nevét.

Ahogy Kazan az ura városához igyekezett, hirtelen szemtől szemben nézett egy földúton álló szamurájjal, aki elzárta az útját. Kazan előkészítette a Kanabo-ját. A szamuráj, szó nélkül támadott és gyorsan felülkerekedett. De habozott. Egy mindent elsöprő ütéssel, Kazan széttörte ellenfele fejét és szétrepesztette a sisakját. Kazan megközelítette a haldokló szamurájt, és meglátta az arcát... az arcot ami édesapjáé volt. Vissza rakta a fegyvert a tokjába. Édesapja szégyennel és sajnálkozással nézett rá, mikor kilehelte a lelkét. Kazan becsukta a szemét és üvöltött a fájdalomtól, amíg már nem tudott. Mikor újra kinyitotta a szemét... az apja nem volt sehol. Nem csak megölte az édesapját ,de hagyta hogy ellopják a testpáncéljával együtt.



Keserű, elveszett és kiábrándult. Kazan céltalanul barangolta a földeket, apja hangja visszhangzott a fejében, csúfolva őt, emlékeztette a kudarcaira, fékezhetetlen sötét dühére utalva. Egy nap, egy erdős területen sétálva, Kazan megpillantott egy Oni szobrot. Megállt és mozdulatlanul állt hosszú ideig. A viharvert és benőtt szobor úgy nézett rá, mintha nevetségesnek találná őt, hogy ő az a szamuráj imposztor, akit eddig elakart pusztítani. Kazan megijedt a nevető hang hallatán, amit csak a fejében hallott és eszébe juttatta az urat aki 'Oni- Yamaoka'-nak nevezte ezelőtt.

Újból a düh vette át a hatalmat felette, ellátogatott faluba a havas hegyvidéken, ahol az ura lakott. Rengeteg szamurájjal találkozott Kazan a falu kapujában. Az összes elesett az ő Kanabo-ja által.
Gyorsasága és erőssége páratlan volt. A dühe megérthetetlen. Friss és alvadt vérrel borítva,
Kazan végig harcolta magát a falun, és egyhamar eljutott az ura házáig, ahol bujkált. Kiszedte a szekrényből, felvágta az inait ,hogy ne tudjon mozogni és nézte ahogy könyörög és nyüszít mint egy kutya. Tétovázás nélkül, belenyomta a öklét az ura szájába és kitépte a nyelvét, ami bemocskolta az ő családja hírnevét.

Kazan elégedetten, távozott a villából mikor azt vette észre hogy rengeteg gazda veszi körül őt és nehéz botokkal, rozsdás kaszával meg vasvillával hadonásznak feléje. Túlélte az első pár hullámot, de túl sok támadó volt minden irányból. Egyik pillanatban Kazan a földön heverve bámulta az hideg,közömbös sötét eget. amíg a gazdák akik folyamatosan szúrták és kínozták az 'Oni'-t, aki lemészárolta a szeretett urukat. A felhergelt tömeg Kazan-t berángatták a faluba ahol egy kis kőmalomnál folytatták a kínzását, amíg végre otthagyták, hogy lassú gyötrelmes halált haljon. Mire visszaértek, a malom megtelt furcsa sötét köddel és Kazan teste és a Kanabo-ja sehol sem volt. Ezzel kezdődött egy sötét legenda a dühös Oni-ról, aki a várost kísérti.

Menü zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=PuxYVQBJQ9s
1.Üldözési zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=ZBxm5_hWWiA
2.Üldözési zenéje(ez fan made, nincs benne a játékban, de nekem tetszik xD):
https://www.youtube.com/watch?v=T-WJe2xNt1c

Halálosztó, The Deathslinger - Caleb Quinn

Az eredeti szöveg: https://deadbydaylight.gamepedia.com/Caleb_Quinn

Born in the dust-ridden badlands of the American Midwest, Caleb Quinn was son to struggling Irish immigrants. On the edge of the frontier, sickness, famine, and death were common sights, and pioneers contended for whatever scraps they could claim while tycoons feasted. Caleb's father, once an engineer, had few options to ply his trade as businesses posted a common sign: No Irish Need Apply. His antiquated tools laid untouched for years until Caleb uncovered them. Noticing his son's interest in the trade, he gifted him his old wrench.

The devices Caleb made under his father's guidance had quaint applications, but when his father was away, they took a grim turn. He hid plans for a mask that would gouge barbed needles into a human's eyes and rip them from their sockets, complete with sketches of it fitted on boys who bullied him.

With age, Caleb's engineering abilities became marketable and employers put their discrimination aside. Henry Bayshore, the owner of United West Rail, hired him.

Caleb first invented a gun that shot railroad spikes into the ground. Next, he made a steam-powered tunnelling drill. But as Bayshore feigned indifference, the devices began turning up at other companies, the patents stolen from Caleb and sold.



A familiar sensation coursed through Caleb's blood, feeding the sharp pain in his heart. Rage overwhelming him, he burst into Bayshore's office and smashed his face into a bloody stew. As he was pulled away, he pushed his specialised gun to his boss' gut and squeezed the trigger. A railroad spike plowed through skin and viscera, nailing Bayshore to his desk.

The only thing that saved Caleb from hanging was Bayshore's unlikely survival. For fifteen years, Caleb was confined to Hellshire Penitentiary, the nation's first private prison. In a fortress of illiterate convicts, he found an unlikely friend in the educated prison warden. He designed torture devices for him and in return received extra meals. After a time, the warden offered to commute his sentence. He spoke of something greater than monetary wealth — political capital — and that his connections could have Bayshore framed and rotting behind bars for life. He had only one request: make him rich. Fill the prison. Use ingenuity to bring outlaws in alive.

Caleb returned to his workshop, and with a few modifications emerged with something new — the speargun. The first trial occurred when a thief robbed a Chinese laundry. Seizing on the opportunity, Caleb unleashed his prototype. Metal joints screeched as the spike shot forward, gouging into the target's abdomen. But as the spear tugged, it caught the thief's intestines, and, with an ungodly sound, yanked them onto the dusty road. After several iterations, the disembowelments dwindled, but Caleb had already earned his new nickname: The Deathslinger.

Looking to protect his asset, the prison warden pulled strings and released Irish inmates to form Caleb's posse. The Hellshire Gang was born. For six years, they roamed the country collecting wanted outlaws for the prison, fulfilling their end of the bargain. After a bloody battle at Glenvale, Caleb caught notice of a newspaper headline: Henry Bayshore Purchases Hellshire Penitentiary. In the picture, a disfigured Bayshore proudly shook the warden's hand. Caleb's heart pounded with rage, blood swelling as if it would burst from his veins. He'd been sold out, a pawn in a rich man's game.

The Hellshire Gang pledged their loyalty to Caleb and called for the warden's head. In a thundering gallop, they smashed through the prison entrance, shrieking like bloodthirsty marauders. A guard raised his pistol, but hesitated. A spear punctured his chest. Caleb grabbed the man's head and slammed it against a prison cell until it spilled through the bars.

Reaching the warden's office, Caleb kicked the door and was met with a fortunate sight — it wasn't only the prison warden who cowered in a corner, but Henry Bayshore. Overpowered with rage, Caleb rushed to Bayshore, beating, bludgeoning, tearing at his flesh. The man's blood dripped from his face, crimson pooling at his feet. The Hellshire Gang swarmed the warden, snapping bones with each kick.

With the two men broken and begging for death, the posse dragged them to the commons, where they were left to the growing crowd of prisoners.

Soaked in blood and sweat, Caleb hobbled to his old cell, hardly paying notice to Bayshore's screams. He sat on the bed's edge as drops of blood ran from his fingertips. A thick, unnatural fog streamed through the barred window. He pulled out his old wrench, cracked and rusted, and ran a thumb along the metal, regarding it with faded eyes. He couldn't remember when it came into his possession. He didn't care to remember. At his feet, he saw a dusty path, and, at its end, silhouettes of all who had done him wrong: the boys who bullied him, the executives who took advantage of him, and, again... Henry Bayshore. Emerging from a fog were the tools to dispose of them — unforgiving steel hooks, brilliant and beautiful in their simplicity. Pain tore through his leg as he stood, but he endured, pushing onwards, walking the dusty path, leaving a trail of blood flowing behind him.

Menü zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=9B7nZ6giTAI
Üldözési zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=BVWBkQuPTWI

A Végrehajtó, The Executioner - Piramis fej

https://deadbydaylight.gamepedia.com/Pyramid_Head


A sadistic and merciless executioner, Pyramid Head is fixated on dispensing punishment through pain.

Encumbered by the steel frame upon his head and with a hulking great blade in tow, he stalked the hellish corridors of Silent Hill, committed to a duty that no one truly understood. Where he trod, even monsters fled for the shadows, and those who crossed his path fell victim to unrestrained acts of aggression.

When his duty was complete and his presence no longer needed, he prepared for the long rest — and yet, his skills were required elsewhere. The Fog that streamed over him was somehow different than that he was accustomed to in Silent Hill, as if each wisp contained the nerves of a creature, writhing, seeking him out.

There was an unspoken agreement in that moment. The billowing cloud was an invitation to duty and sadism, and Pyramid Head, taking a step into The Fog, accepted his obligation once more.



A menü zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=cr_AgjIbfx4
Az üldözés zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=JDTpQh5Pw-Q

Parázs, The Blight - Talbot Grimes

További háttértörténet található a Kötet I - Ébredés: Az éhség részben.

Hogy megértse valaki az ember működését, túl kell kerekednie rajta. Ezt vallotta Talbot Grimes, skót vegyszerész akinek a szerteágazó ambíciója az egekig emelte őt. Gyermekként népszerű volt, - okos, karizmatikus, és nem félt a törvényt megszegni - de eme tulajdonsága ellenére önálló volt, rengeteg idejét a város közelében levő terjedelem felfedezésével töltötte egyedül. Ami egy gyerek kíváncsiságából indult végül halálosan végződött miután kísérletezett egy csokor mérgező gyűszűvirággal. Napokig csak feküdt az ágyában, izzadtságában, kihányva bármit amit megevett. Miután meggyógyult, nem a félelem kapta el, hanem az ámulat. Volt valami különös abban, hogy egy árva virág mennyire hatással volt rá.

Felnőttként a törekvése olyan nagyon gyarapodott, mint a megkérdőjelezhetősége. A Londoni Egészségügyi Iskolába járt és kiválóan teljesített, számos megrovás ellenére. Az elkötelezettsége, hogy a határokat törjön át biztosított neki állást a Brit Kelet Indiai vállalatnál, és hét éven belül vegyszerész igazgatóvá írták. Idejében elérte egyik legnagyobb célját: egy vegyszer ami növeli egy dolgozó munkásságát és csökkenti a fáradást. Jutalmául kapott egy titkos labort egy börtön tábor alatt a Dyer Szigeten.

There, off the coast of India, prisoners from the Opium War became his unwilling subjects, leading to a drug that allowed soldiers to withstand incredible amounts of pain. Though most side effects were minor, there were rumours that a small number of soldiers went mad. In feral states, they massacred villages, impaling the populace on bayonets, leaving them hanging from trees. There were no official reports on the subject, and Talbot refused to blame himself for what could only be exaggerated war stories.

Though his callous brilliance seemed unflappable, he was ignorant to the enemies his questionable work had amassed. The realisation struck him quite literally—with a steel pipe to the back of his head during a trip to Mangalore. He was bound and loaded into a wagon. When his blindfold was removed, a sickly man showed him a mass grave filled with hundreds of bodies. Unbeknownst to Talbot, his productivity-increasing drug had killed nearly an entire factory's worth of workers. He knew he couldn't defend himself against the anger and accusations of his abductor—all he could do was curl up as the blows from the steel pipe rained down. His body was thrown into the grave and left for dead. Shifting between consciousness and the darkest black, he crawled for an escape, fingers sinking into rotting flesh. Black flies feasted on his uncovered skin, the sensation of a hundred pin pricks stabbing into him. As he collapsed, he came face to face with a dead woman's dazzling hazel eyes. Too weak to pull away, he could do nothing but witness his life's work.

Then, from the edge of death, he was brought back. He found himself on a small bed as a kindly, wrinkled face looked over him. With each pained breath, he was nursed back to health in an ancient mystery school posing as a monastery. In verdant gardens behind tall, unassuming walls, monks studied forbidden texts, striving to expand the human mind in the search for other dimensions—believing one to be connected to the other.

Talbot's knowledge proved indispensable, his mind-altering chemicals integrating seamlessly with theories of neural expansion. He realised then that his salvation was no coincidence—he was plucked from the pit specifically to advance the school's knowledge. He agreed to help until his recovery was complete, being tasked with researching what the monk's called the soul chemical, a compound derived from the pineal gland that could open the mind's eye. What began as a favour to his saviours, soon became an obsession. Poring over the school's archives of lost texts, he uncovered scientific formulas that confirmed previously unthinkable ideas. He dreamt of ushering humankind into a new period of enlightenment. Perhaps then, the nightmares of hundreds of dead factory workers—and of those two hazel eyes—would fade from his mind.

As he came closer to a breakthrough, the demeanour of the monks shifted. The gentle smiles they offered were paired with uneasy eyes that quickly darted away when spotted. The polite conversations he was once privy to turned to hushed murmurs. The last thing he would see of the school was the cracked ceiling above his bed, branching like a dendrite through plaster.

His next memories were a shattered mosaic of images and sensations. Smearing lights, horse hoofs on cobblestone, coarse burlap scratching at his cheeks, and sharp bites into his arm. He awoke ragged and unwashed, splayed on the straw mattress of an opium den. Mind in a dense fog, his first thought was of his notes, the only record of his groundbreaking revelations. He searched frantically, scrambling through the dingy basement, pleading aloud for help. The few other denizens looked up from their hammocks, offering nothing but drug-soaked eyes and apathetic gazes that soon fell into half-slumber. Before he noticed the robed figure appear behind him, a needle plunged into his arm and the world disappeared once more.

Awoken. Again. Each time, hazier than the last. He tongued at hollow gaps between his teeth. How long, he wondered. A faint memory returned. The soul chemical. His notes. The verge of a breakthrough. A faraway whisper entered his mind.

He fumbled with a stone, sharpening it with shaking hands. In the dim light of the den, amongst the catatonic occupants, he carved his research from memory into the walls. He wrote for hours until his fingers bled, moving to the floor, taking in everything the voice whispered despite his inability to comprehend it. When there was nowhere left to write, he gripped the stone and carved the message into his chest. Stained with blood, he witnessed a miracle appear before him—a magnificent field of lush, orange flowers. The whispered voice beckoned to him, urging him to enter the field and discover worlds and dimensions beyond human comprehension. For a moment, Talbot felt the sense of wonder he possessed as a child.

The denizens of the opium den awoke to silence, the dry scent of smoke still lingering in the air. Shambling out of their drug-hazed fog, they found the stone floor wet with blood, tiny rivulets coursing through the cracks. As eyes adjusted to the darkened room, the jagged lettering scrawled along its length began to appear. Written over and over without end, there was but one single line: Death is only the beginning.

Játékbeli menü zenéje: https://www.youtube.com/watch?v=nHxzKl3h20I
Játékbeli üldözési zenéje: https://www.youtube.com/watch?v=cZfeTCEVs8k

Linkek

Dead by Daylight magyarra fordítási folyamata :
http://steamcommunity.com/app/381210/discussions/11/135509124606307779/
Bárki csatlakozhat , minél többen vagyunk annál gyorsabban kész lesz !! :D

Dead by Daylight wiki: https://deadbydaylight.gamepedia.com/Dead_by_Daylight_Wiki

EGYÉB:
https://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?id=1359569485

KÉPESSÉGEK :
http://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?id=958807531
http://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?id=1266492429
HÁTTÉRTÖRTÉNETEK:
http://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?id=1267986298
http://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?id=1302020309
NAPI KÜLDETÉSEK:
http://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?id=1279922265
http://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?id=1279997378

TÁRGYAK ÉS KIEGÉSZÍTŐK / ADDONS:
http://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?id=1283412112
Marci munkája:
https://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?id=1581015634
Készülőben, Nightwolf Munkája
https://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?id=1626311844

[geraミ☆]

Pont ezt kerestem! Köszönöm, nagyon szép munka lett!

[Marcsiii]

Nem fogjátok már frissíteni az útmutatót?

[Oriah]

Enyémet lehet nem :D. Kéne egy normális fordító csapatot összeboronálni, akik tudnák csinálni. Csak hát igen.. nehéz olyat találni.

[dospec]

fogom látni még valaha ezt a nyelvet a játékban?

[Thonkaro]

akkor mindegy :(

[Oriah]

késő

[Thonkaro]

Szép Oja! Fordítom majd a túlélőt én

[Oriah]

Oni történet kész, ámen.

[Oriah]

meg van a sikoly is ám... csak észre sem lehetett venni :D

[Oriah]

Lefordítottam Jane Romerot, késöbb nekiállok a sikolynak. Ha bármilyen hibát észrevettek jelezzétek köszönöm.