Ebédszünetből visszaérve egy kisebb embertömeget pillantasz meg, akik hülve tekintenek le a földre. Közelebb érve megpillantod a durván eldeformált testet. Valószínűleg a víztoronyról eshetett le. Találsz egy írást a melletted levő holttest meleltt: "Kedves naplóm, a mai napom egy ingyenes játékkal töltöttem. Lényege, hogy kattingatni kell egyfolytában ész nélkül. Ha valaki olvassa eme írást, kérem küldjön segítséget, nem tudom abbahagyni...és küldjön egy új egeret is.". Realizálódik benned, hogy nem egyszerű megcsúszásról van szó, az ismeretlen ismerős véget vetett életének egy steam játék miatt.

Felmész steamre és felrakod az ominózus játékot, és hasonló érzések kezdenek urrá lenni benned. Folyamatosan kattogsz arra a karira, majd a következőre ész nélkül. Kisvártatva rájössz, hogy a hősök majd pusztítják neked a gonosz teremtményeket, de mégis ott a bibi, hogy nem elég gyorsan. Még tovább klikkelsz, de nem haladsz sokra. Megpróbálkozol egy autoklikkerrel amivel tele a fórum, de rájösz, hogy életed még így sem teljes. Nem telik bele sok idő és ráeszmélsz, hogy a játékot futtatni sem kell, magának gyűjtögeti az aranyat.

Hamarosan abból áll életed, hogy munka és tanulmányaid közepette is csak arra vágysz, hogy megnézd milyen stádiumban van a legújabb hősöd ötőképessége. Barátnőd aggódva figyeli tevékenységedet, és elhatározza, hogy elrángat egy pszihológushoz. Sajnos a specialista az eset összefoglalásánál vissza kell hogy utasítsa a párt. Orvosunk elárulja kezét tördelve, hogy volt már két hasonló betege.

Egyikük a fővárosi elmegyógyászaton kötött ki, másikuk pedig a Jókai utca járdáján a tizedikről. Barátnőd nem kezeli jól a hírt. Odamegy a redőnyös ablakhoz, kinyitja azt, hogy egy kis friss levegő hátha észhez téríti. Titkon belül azon imátkozik, hogy lelkitársa nem is igazi clicker heroes betegségben szenved, ez csak egy rossz álom. "Ez csak egy rossz álom, ez csak egy rossz álom..." - ismétli folyamatosan egyre hangosabban, majd összeroskadva elkezd sírni.

Te ebből mit sem fogsz fel, arra vágsz, hogy minél hamarabb hazaérj a most már eléggé felhevült kocsidba, majd lehuppanj a gép elé. Az sem érdekel, hogy a járgányodban nincs klíma, és 40 fokban kell megtenned azt a 70 kilómétert 2 szobás lakásodba.

Hazaérve leülsz, és míg megy az autoklikker a gépen, nekiállsz taktikák után nézni az internet bugyraiban. Elkezded próbálgatni őket, és úgy néz ki jó úton vagy. Az ellefelek fogynak, már túl vagy az ezredik enemy-n is...de hirtelen sötétség lepi el a házat. Csak az utcán halkan daloló részeg dúdolása töri meg az éjjel bús és egyhangú csendjét. Elkezded keresni a baj okát, majd rájössz, hogy a villanyszámlát már nem tudtad finanszírozni, mert a munkahely nem tolerálta a napközbeni álmodozásaidat, és nem volt kellő időd egy új munkahely kereséséhez. Életedet lekötötte a kattogás az utóbbi hónapokban.

Még rajtad van az otthoni papucs és a mackóalsó, nem törödsz vele és felkapsz rá egy kabátot, majd a legközelebbi internetkávézó irányába veszed az irányt. A kávézóban ismeretlen arcok ülnek, mégis egyből felismered őket. Megérkeztél. Ez a végállomás. A többiek is ezt a játékot tolják, és már túl vannak a 4000-♥♥♥ pályán. Vegyes érzelmek keringenek benned. Hirtelen rájösz, hogy nem vagy méltó a játékra, és hátrányod szinte behozhatatlan.

Habár kifizetted már a pár órányi netezést előre, mégis kihátrálsz a kis kávézóból. Kifelé felborítod a fogast, de az agyad ezt már nem érzékeli. Az agyad már csak egy irányba hajt téged: a megváltás felé. Kezdenek összemosódni az éjszakai neonfények...az utolsó fény amit látsz, az a Duna tükrében visszaverődő neonfény. Tested hirtelen hülni kezd a hideg víztől. Már nem is kapsz levegőt, talán nem is akarsz kapni. Lassan megengeded a víznek, hogy ellepje tüdődet.

(az első tíz percben vicces, amúgy egy kalap szar játék, 3/10)

Ebédszünetből visszaérve egy kisebb embertömeget pillantasz meg, akik hülve tekintenek le a földre. Közelebb érve megpillantod a durván eldeformált testet. Valószínűleg a víztoronyról eshetett le. Találsz egy írást a melletted levő holttest meleltt: "Kedves naplóm, a mai napom egy ingyenes játékkal töltöttem. Lényege, hogy kattingatni kell egyfolytában ész nélkül. Ha valaki olvassa eme írást, kérem küldjön segítséget, nem tudom abbahagyni...és küldjön egy új egeret is.". Realizálódik benned, hogy nem egyszerű megcsúszásról van szó, az ismeretlen ismerős véget vetett életének egy steam játék miatt. Felmész steamre és felrakod az ominózus játékot, és hasonló érzések kezdenek urrá lenni benned. Folyamatosan kattogsz arra a karira, majd a következőre ész nélkül. Kisvártatva rájössz, hogy a hősök majd pusztítják neked a gonosz teremtményeket, de mégis ott a bibi, hogy nem elég gyorsan. Még tovább klikkelsz, de nem haladsz sokra. Megpróbálkozol egy autoklikkerrel amivel tele a fórum, de rájösz, hogy életed még így sem teljes. Nem telik bele sok idő és ráeszmélsz, hogy a játékot futtatni sem kell, magának gyűjtögeti az aranyat. Hamarosan abból áll életed, hogy munka és tanulmányaid közepette is csak arra vágysz, hogy megnézd milyen stádiumban van a legújabb hősöd ötőképessége. Barátnőd aggódva figyeli tevékenységedet, és elhatározza, hogy elrángat egy pszihológushoz. Sajnos a specialista az eset összefoglalásánál vissza kell hogy utasítsa a párt. Orvosunk elárulja kezét tördelve, hogy volt már két hasonló betege. Egyikük a fővárosi elmegyógyászaton kötött ki, másikuk pedig a Jókai utca járdáján a tizedikről. Barátnőd nem kezeli jól a hírt. Odamegy a redőnyös ablakhoz, kinyitja azt, hogy egy kis friss levegő hátha észhez téríti. Titkon belül azon imátkozik, hogy lelkitársa nem is igazi clicker heroes betegségben szenved, ez csak egy rossz álom. "Ez csak egy rossz álom, ez csak egy rossz álom..." - ismétli folyamatosan egyre hangosabban, majd összeroskadva elkezd sírni. Te ebből mit sem fogsz fel, arra vágsz, hogy minél hamarabb hazaérj a most már eléggé felhevült kocsidba, majd lehuppanj a gép elé. Az sem érdekel, hogy a járgányodban nincs klíma, és 40 fokban kell megtenned azt a 70 kilómétert 2 szobás lakásodba. Hazaérve leülsz, és míg megy az autoklikker a gépen, nekiállsz taktikák után nézni az internet bugyraiban. Elkezded próbálgatni őket, és úgy néz ki jó úton vagy. Az ellefelek fogynak, már túl vagy az ezredik enemy-n is...de hirtelen sötétség lepi el a házat. Csak az utcán halkan daloló részeg dúdolása töri meg az éjjel bús és egyhangú csendjét. Elkezded keresni a baj okát, majd rájössz, hogy a villanyszámlát már nem tudtad finanszírozni, mert a munkahely nem tolerálta a napközbeni álmodozásaidat, és nem volt kellő időd egy új munkahely kereséséhez. Életedet lekötötte a kattogás az utóbbi hónapokban. Még rajtad van az otthoni papucs és a mackóalsó, nem törödsz vele és felkapsz rá egy kabátot, majd a legközelebbi internetkávézó irányába veszed az irányt. A kávézóban ismeretlen arcok ülnek, mégis egyből felismered őket. Megérkeztél. Ez a végállomás. A többiek is ezt a játékot tolják, és már túl vannak a 4000-dik pályán. Vegyes érzelmek keringenek benned. Hirtelen rájösz, hogy nem vagy méltó a játékra, és hátrányod szinte behozhatatlan. Habár kifizetted már a pár órányi netezést előre, mégis kihátrálsz a kis kávézóból. Kifelé felborítod a fogast, de az agyad ezt már nem érzékeli. Az agyad már csak egy irányba hajt téged: a megváltás felé. Kezdenek összemosódni az éjszakai neonfények...az utolsó fény amit látsz, az a Duna tükrében visszaverődő neonfény. Tested hirtelen hülni kezd a hideg víztől. Már nem is kapsz levegőt, talán nem is akarsz kapni. Lassan megengeded a víznek, hogy ellepje tüdődet. (az első tíz percben vicces, amúgy egy kalap szar játék, 3/10)